Valló István szerk.: Győri Szemle 2. évfolyam, 1931.

II. évfolyam. 1-3. szám. 1931. január-március - Nagy József: Az igazság

Fennállásának ezt a módját, hogy t. i. a valóság egyetlen mozzanata sem vonhatja ki magát alóla, érvényességnek nevezzük. Az igazság érvényesség: ez azt jelenti, hogy minden alany, amelyik vele szemben áll, kénytelen hozzá igazodni, — máskülönben a gondolat nem volna igaz és a valóság nem volna való. Ennélfogva az, hogy mi igaz és mi való, mind az igazságtól függ: a tér és idő változó világa az örökkévaló igazság tükörképe. Nem az igazság alkalmazkodik tehát a változó világhoz, mert hiszen akkor az igazság maga is váitozó volna, hanem megfordítva. Az igazság ma és holnap és mindig ugyanaz. Végtelen gazdag tartalom, amelyik éppen ezért végtelen kutatást és eseményt tesz lehetségessé. A tudós világ végezetéig kutathatja és még mindig nem mondhatja kimerítettnek. A tudomány perspektívája így a végtelenbe visz. Egy kimeríthetetlen rendszer áll előtte, amelyik számtalan igazságrészből: tételből áll, s ezek a tételek mind összefüggenek egymással, hiszen egyugyanazon rendszernek a tagjai. Mikor azt mondottam, hogy gondolat és valóság egyaránt az igazságtól függenek, akkor egyúttal azt is állítottam, hogy a tudós kutatásában nincsen a valóságok területére korlátozva. A nemvalóságos, az ideális tárgyak éppen úgy kutathatók, mert róluk éppen úgy vannak érvényes tételek, akárcsak a valóságról. Az igazság köre tágabb, mint a valóságé, s így olyan tárgyak is alája tartoznak, amelyek éppen azért válhatnak később valóságokká, mert igazak. Ezért az igazság a valóság előfutára és a tudós ezen a réven a valóság építője. Nagy és fenséges valami ez, mert azt jelenti, hogy a tudós nem kénytelen állandóan a valóság nyomában sántikálni, hanem sokszor meg is előzheti azt: új valóságoknak lehet a prófétája és munkáló ja. Ha egyszer minden valóság és minden gondolat az igazsághoz alkalmazkodik, akkor ez annyit jelent, hogy

1 a világnak minden egyes mozzanata tagja egy nagy egyetemes rendnek, alája van ennek rendelve. S a megértés úgy történik, hogy elménk fölismeri az egyes dolgokban ezeket az egyetemes szálakat: a törvényt, az igazságot. Gondolni mindig csak az általánost lehet, az egyesre rá lehet mutatni, tudomásul lehet venni, de róla igazságokat gondolni az egyetemes vonatkozások segítségével lehet. Az egyes elgondolása úgy történik, hogy az egyetemes vonatkozásokkal körülbástyázzuk : az egyetemes az a háló, amely; a maga igazságrendjében felfogja és felmutatja az egyest. Ha pl. Széchenyi Istvánt akarom gondolattal megragadni, az egyetemességek, általánosságok egész sorára van szükségem: az embernek, a hazafinak, a magyar-