Valló István szerk.: Győri Szemle 2. évfolyam, 1931.

II. évfolyam. 1-3. szám. 1931. január-március - Szabady Béla: Győri kancellár-püspök

a »papok igazgatásához tud«, mint a budai basa véli,

1

) hanem »igazsagszeretö, csendes, békességes úr, ki minden közönséges jónak, de kiváltképen a maga nemzetségének javára igyekszik.«

2

) Szívesen el is hitték neki, mikor a szőngi béketárgyaláson szavahihető közvetlenséggel írta magáról: »ha az magam keveset mind oda kellene is adnom, kedveskedném vele én hazámért, az kit féltek, hogy semmivé leszen.«

3

) Ez a két oldalról megnyilvánuló bizalom segítette át diplomáciai tárgyalásaiban azokon a nehézségeken, melyeket a maga korának zilált közállapotai bőven termeltek. Amihez nyúlt, rendesen jól végződött. Pedig egyénisége nélkülözte azt a fortélyosságot, mellyel — akár az erdélyi, akár a török diplomatákat nézzük, —• állandóan meg kellett harcolnia. »Én igen simplex ember vagyok, — vallja ő maga, — csak egy igaz lineán is akarok mindenkor járni, ha mit vétkeztem is, mentségem leszen ott, az hol nem az emberek fognak itelni.«

4

) Az ő »igaz lineaja« az önzetlen hazafiság volt. Ezt tettel is megbizonyította. Mikor a törökkel folytatott szőnyi béketárgyalásokon (1627. márciustól szeptemberig) királyi békebiztos volt, a tárgyalások egyik perdöntő pontja Vác visszaadása és a környékén lévő hódoltsági falvak ügye volt. Mint 1623. május 5-én kinevezett váci püspöknek

5

) erkölcsi és anyagi érdeke azt sürgette, hogy egyházmegyéje székvárosának és a püspökségébe tartozó falvaknak visszakerülését mindenáron szorgalmazza. A püspök a vitás kérdés tárgyalásában önzetlenül visszavonult és átadta a helyet az államférfiú tárgyilagos mérsékletének. Szerény és engedelmes szolgája volt a »közönseges jonak« és urainak, de elvi megállapításai és lelkiismerete ellen nem cselekedett. Ez különösen kitűnt akkor, midőn Pázmány és Esterházy nádor ismeretes hazafias vetélkedésében kellett kancellári állásából folyólag közvetítenie. Nagyrabecsülte, szerette Pázmányt, ki egyházi pályáján gyors haladásának előmozdítója és főkancellári címe szerint is főnöke volt, de még sem akarta elfogadni minden kérdésben az ő ellenmondást nem tűrő politikai gondolkodását. Ezt az önállóságát panaszolja fel a nádor is, bár ellenkezésében sokszor csak az érsek sakkhuzó kezét gyanítja.

6

) Nagy önfegyelmezettséggel !) L. u. ott 232. 1. 2

) L. u. ott. Tholdalaghi Mihály erdélyi követ levelét a 158. lapon. 3

) L. Sennyey levelét u. ott 120. lapon. *) L. Levelét u. ott 151. lapon. 5

) L. Országos Levértár Liber I. Collat. 279. 1. 6

) V. ö. Hajnal István: Esterházy Miklós nádor lemondása. Bpest, 1929. 22. I.