Valló István szerk.: Győri Szemle 2. évfolyam, 1931.

II. évfolyam. 8-10. szám. 1931. október-december - ADATTÁR - Gálos Rezső: Fabchich József kiadatlan himnusz-fordítása

dolgoztatnak vele. Anna királynő is megcsodálja olaj- és freskóképeit, amelyeket nagybátyjával együtt készített. Hazájukba visszatérve már csak 2 láb nagyságú vízfestményeket (temperákat) fest. 1729-ben halt meg (Az Alig. Künstler Lexikon Zürich 1763. Heidegger n. Comp. I. kötet; ennek adatai viszont A —B—C-dario Pittorico, Bologna 1718, accresciuto de Pietro Guarrienti 1753.) Wagner J. (Jacobus)-ról az idézett lexikon azt mondja, hogy kiváló rézmetsző volt, Németországból származott, 1740 körül Velencében dolgozott és virágzó mükereskedése volt. (Mellesleg megjegyezzük, hogy Antonio Davide Fossato(-ti), a pannonhalmi refectoriurn művésze is dolgozott Rizzi képek után (u. o.). A Gi/óV-kép felirata : La villanella i nostri lini imbianca. Csakugyan az előtérben domb, malom, lovasok, társaság látható, de egynek a figyelme már erősen a középtérben gyönyörűen elterülő Győr házaival és egész látképével foglalkozik. Itt bizony a valóság tárul elénk : Győr 18. századi házai, templomai gyönyörű színes miniaturában. A háttérbe azután Pannonhalma kerül a Sokoróval és még beljebb a kis fantáziával havas tetejűnek látott Kőris. Ennyit röviden a képről, amelynek Győr-szelvénye bizony értékes unikum, mert Győr művészi ábrázolásainak elseje. Barcza Leánder. Fábchich József kiadatlan himnusz-fordítása. — Ä deákos irány utolsónak megszólalt költője Fábchich József volt. Magyarra forditatott Pindams c. kötete Győrött, »Streibig Jó'sef Betűivel « 1804-ben jelent meg. »Az hozzá szükséges Görög Nyelvet nem az Kostancinápoli, hanem Kőszögi Universitásban szereztem« — úgymond szerényen —

h d0 a görög költészetnek kevés alaposabb ismerője és lelkesebb híve volt nála. Hihetetlen szorgalommal fordítgatta »az apróbb Lantosokat« és a nagy görög tragédiaírókat: sárgult fóliánsokon őrzi a Nemzeti Múzeum könyvtára sűrűn írott kéziratait, amelyek kiadására reménye sem lehetett. De azért lankadatlanul dolgozott. Nagy képzettsége volt, nagyon sok mindent tudott, mindenről megvolt a véleménye vagy gondolata, és fegyelmezetlen összevisszaságban, szinte rapszodikusan írogatta megjegyzéseit. Erős magyar érzésében méltó társa volt Révai Miklósnak és Rájnis Józsefnek. De zenei iképzettsége is alapos volt, kitűnő művelője volt a metrumnak. Érdekesen állítja szembe egyik kéziratában (Mi hír Budán?- Nemz. Múz. 16. Fol. Hung.) a Veni Sancte magyar fordítását Rájnis egyik, talán legszebb trochaikus költeményével: Jöjj el Szent Lélek Ur Isten . . . Menj elő picinyke nyájam »az felső — úgymond — prósza, az ötödik czikkel rövid, — az alsó Rájnisnak Trokeusa. Az Trokeust erre szépen el énekelöd, az prószának ha nyakát tekered is, semmire nem mehetsz. Viszont