Valló István szerk.: Győri Szemle 2. évfolyam, 1931.

II. évfolyam. 8-10. szám. 1931. október-december - Jerfy Géza: Győr város utolsó országgyűlési követe a pozsonyi diétán

3l2 Serf y Géza: tetett, ugy a királyi biztosilag kinevezett képviselők is, előbbi állásaikat a Cs. kir. hadseregnek e városbul történt kivonulásakor azonnal az összehívott közgyűlés színe elolt letenni akajrták; de az egész közgyűlés által akkor annafe addig, mjig e részben felsőbb intézkedés tétetni fog, toegtarlására az emlilell képviselőkkel együtt felkéretett, — imost azonban miután a felsőbb inézkedés megtörtént, ezen olly számtalan kellemetlenségekkel összvekötve voll hivatajlrul, — mellyben ha véle együtt az alaki tolt közigazgatási testület nem egészben alkotmányunk szellemében működhetett ; az nem jó akarat hiányának, hanem az akkor fenforgott körülményeknek tulajdonilandó — egyéb eránt pedig, valamint a közjónak előmozdítását, ugy polgártársai érdekét szem előtt soha nem tévesztette — a fent hivatkozott képviselők nevében is leköszön, s e város pecsétjének Korbonits István törvényes választott polgármester kezeihez leit állaladása melleit magát e város közönségének további szívességébe ajánlá.« A jegyzőkönyvben említett törvényesen választott polgármester, Korbonits István, azonban csak két jnapig viselte tisztét, mert két nap múlva Lukács Sándor teljhatalmú kormánybiztos őt állásától felmentette s helyébe polgármesternek Jankó Mihályt nevezte ki. Hergeszell Ferenc tehát, ha nem is jog szerint, de tényleg és valósággal mintegy négy hónapon át polgármestere volt Győrnek és gondozta és védte a kormányzatára bízott város és polgárai érdekeit olyan viszonyok között, melyeknél nehezebbek között nem ült még valaki Győr szab. kir. város polgármesteri székében. Nem a város fejlődésén való csöndes, (nyugodt munkálkodás, nem szép alkotások előkészítése, nem az állásnak rendes körülmények között kijáró ünneplés és tömjénezés, hanem a város polgárai életének és vagyonának védelmében a megszálló és ridegen ellenséges érzületű katonai hatalommal vívott, napról-napra megújuló, áldatlanul nehéz küzdelem töltötte ki e polgármesterség minden napját és óráját. A legnagyobb áldozat, amelyet polgár városáért hozhat, volt. Hergeszell Ferenc működése négy hónapon át a tüskével bélelt polgármesteri székben. No de meg is volt érte a jutalma! Ecker János jegyzi fel naplójában, hogy Schlick, a híres osztrák generális Hergeszell Ferencet az osztrák csapatok kivonulásához szükséges rekvirálásokat elrendelő parancs átvétele végett a tanács élén maga elé rendelvén, amidőn ez a polgárságot borzalmasan sújtó parancsra a büszke katona szemébe merte mondani, hogy annak teljesítése lehetetlen, ez őt a következő szavakkal illette: »s Maul halten, ihr Hunde! Ich kenne euch und wer ich bin, wisst Ihr! Allons, Marsch! Rechtsum, Lumpenhunde, Kossuthhunde!« Ecker János ezzel a feljegyzéssel akaratlanul egy Hergeszell Ferencnek nagy dicsőségére szolgáló tényt örökített meg az utókor számára. Mert dicsősége ez az inzultus Hergeszell Ferencnek,