Valló István szerk.: Győri Szemle 2. évfolyam, 1931.

II. évfolyam. 8-10. szám. 1931. október-december - Jerfy Géza: Győr város utolsó országgyűlési követe a pozsonyi diétán

>Mi történhetett volna velük — t. i. az udvarral, melyet csak két század dragonyos őrzött — egy uegyedóra alatt, ha éu a körülöttem tátongó puskaporos aknába az élő szó szikráját vetem be ott, hol az irott szó is lángot gyújtott, mely az absolutísmus százados épületét elhamvasztotta. De engem, ki csak az igazságot jöttem keresui hazámnak, nem vitt kísértetbe az alkalom. Még hangzott a húr a felvillanyozott bécsi ivép szivében, melyet számára szabadságot követelő szavaim rezgésbe hoztak — s én, az igénytelen idegen, oly határtalan ragaszkodással láttam magamat körülvéve, mely a válságok perczeiben a gyenge kéznek is hatalmat ad: hajtva, vagy visszahajtva, de bele markolhatni a történelem kerekének küllőibe. « Mindennél meggyőzőbb önvallomás arról, hogy Kossuth Lajos alapjában nem volt forradalmi lélek, nem is akarta, sőt kerülni kívánta az udvarral az összeütközést s később is a végsőkig igyekezett törvényes téren maradni. Igy volt ez az 1848 március 13-iki bécsi forradalom után is Nem ennek mintegy erkölcsi hatását akarta kiaknázni — mint politikai ellenfelei állítják —, mikor a március 3-iki felirat fölterjesztését sürgette. Hiszen a felirat tartalma már 1847. évi novemberi beszédében benne foglaltatott. Sőt sürgette, mielőtt a bécsi forradalom híre Pesten is felkavarná a népszenvedélyt, és sürgette épen azért, hogy sem a király, sem az országgyűlés ne kerüljön a tömegmozgalmak hatása alá s utóbb a meghozott reformok törvényes létrejötte ellen ne lehessen oka az udvarnak ezt kifogásul felhozni. * * * Sajtónk és iskolai történetírásunk, s az ezek hatása alatt kialakúit köztudat az 1848 március 15-iki pesti események mellett nagyon kevés jelentőséget tulajdonít az 1848 március 15., 16. és 17-ikén Pozsonyban és Bécsben történteknek. Sőt szokva vagyunk bizonyos gúnyos olyan hangokhoz is, hogy a pesti események a karokat és rendeket, a »táblabíróvilágot« a pozsonyi diétán csendes pipaszó mellett való nyugalmas szemlélődésből kellemetlenül verték fel. Már csak az eddig elmondottakból is látjuk, hogy milyen hamis történeti beállítás ez! A pesti, mindenesetre rendkívüli szép és a képzeletet jobban megragadó, színes március 15-ike végeredményében egy vértelenül lezajlott tüntetés árán csak a sajtó béklyóit törte le. De talán mégis csak Kossuth Lajos lánglelkü agitációja érlelte meg és érlelte épen az utolsó pozsonyi rendi országgyűlésen a politikai helyzetet arra, hogy ez a kiváltságos rendekre és osztályokra tagolt, elavult törvényhozás egyhangú lelkesedéssel állott a jogegyenlőséget és alkotmányosságot teremtő korszakos reformok mellé, sőt épen a pesti események napján, március 15-én határozta el, hogy azokhoz a koronás király hozzájárulását kikéri;