Valló István szerk.: Győri Szemle 2. évfolyam, 1931.

II. évfolyam. 8-10. szám. 1931. október-december - Jerfy Géza: Győr város utolsó országgyűlési követe a pozsonyi diétán

€ telken azt tehetett, amit akart, fittyet hányva minden rendészeti, közbiztonsági és közegészségügyi szabályoknak és érdeknek. Érdekes része még a jelentésnek, mely e szakasz tárgyalásáról a következőkben emlékezik meg: Ezen .... szakasz tárgyalása majdnem 3 napi vitára szolgáltatott alkalmat, minthogy az egyházi személyzet a privilégium fori mellett küzdvén a városi hatóságnak leendő alája vettetését ellenezte, mig erősebb és csaknem általányos megtámadások után le nem dorongoltatott, a nemesi rend részéről ellenkezők pedig a viszonyosság elvének kimondása által le nem csillapittattak.« 1848 február 2-iki jelentésükben tudósítják a követek a nemes várost, hogy a városok rendezéséről szóló törvényjavaslat, tárgyalása a nemesi rend ellenkezése miatt megakadt. A nemesek, még ha a városban laknak is, de birtokuk volt a város határán kívül, nem akarták magukat a városi hatóságnak alávetni. Ehhez fűződőén keserű hangon jegyzik meg: »ugy látszik, hogy a nemesi rend nem a kiváltságok megszüntetését, mit gyakran hangosan hirdet, hanem inkább azoknak a maga részére monopolisatiójáf hordja szivén«. 1848 február 17-iki jelentésükben azonban nevezetes eseményről számolnak be a követek. Értesítik a magisztrátust, hogy a városi javaslatba felvétetett az a rendelkezés, mely szerint a város a határain belül fekvő nemesi udvartelkeket, akár magánegyezkedés, akár per utján kisajátíthatja. Ez által ezek a telkek a város határába bekebelezetteknek tekintetnek és a bekebelezés révén kiváltságos tulajdonságaikat elvesztve, minden tekintetben végleges hatállyal a város törvényhatósága alá tartoznak. Elérték tehát azt, amit Hergeszell Ferenc 1848 január 27-iki tudósítása szerint a kerületi ülésben követelt s ezzel a városigazgatásnak és a városias fejlődésnek "útjából igen jelentékeny akadály hárul el. A két követnek 1848 február 26-iki jelentése ismét keserű hangon szól. Arról panaszkodnak, hogy a nemesi rend részéről törekvések kezdenek érvényesülni a polgári rend és ennek kiváltságai eltörlése iránt s az ezek védelmében felszólaló városi követek »a legkíméletlenebb megtámadásoknak és gyanúsításoknak lőnek ki téve«. »Az erőszaknak engedni kéntelenittetvén sokszor még utasításainkat sem mondhatjuk el, hanem azokat országos.ülésre halasztani kentelenittetünk«, panaszkodnak tovább s egyben jelzik, hogy ha ez a tendencia a városi javaslatban megvalósulna, a fenyegető veszély elhárítása végett a városoknak egyenesen a királyhoz kell majd együttesen fordulniuk. Rendkívül érdekes jelenség ez az éles harc a két rend, a nemesi és a polgári között. Mindegyik a maga kiváltságainak sértetlenül hagyásáért a másikat vádolja maradisággal, alig három héttel a márciusi nagy fordulat előtt, amikor pedig a rendiség önkéntes lemondással a mult emlékeinek lomtárába kerül, illetve