Valló István szerk.: Győri Szemle 2. évfolyam, 1931.
II. évfolyam. 8-10. szám. 1931. október-december - Jerfy Géza: Győr város utolsó országgyűlési követe a pozsonyi diétán
Ez a sors érte Arad, Pécs és Eszék városokat, azért ezek csak az 1848-iki első népképviseleti országgyűlésre küldhettek első ízben képviselőket. Majdnem hasonló lett a sorsa Győr szabad királyi városának is. Sefcsik Ferenc, városunk tudós főlevéltárosa 1 ) érdekesen írja le 2 ) ennek a sok viszontagságnak történetét, melyek között a? 1743. évi március 6-án kelt szabadalmi diploma alapján azfl751-iki országgyűlésre először királyi meghívót nyert Győr város első követei, Karner József főbíró és Babatics József consul (polgármester) a diplomának az 1751: XVIII. törvénycikkbe való iktatását kiharcolták. A karok és rendek közül sokan, különösen az érdekelt vármegyék követei, hevesen ellenezték a beiktatást. A győri káptalan követe pedig a földesúri jog megváltása tárgyában a város és a káptalan között létrejött egyezség jogérvényét is megtámadta Harsány kiáltásokkal követelték az ülésen megjelent városi követek rögtöni távozását, sőt iMarczali Henrik szerint Győr (Város jíövetét szégyenszemre el is távolították. A becikkelyezés fölötti vita az országgyűlés utolsó napjáig elhúzódott; e napon végre a királyné súlyos szemrehányásokkal telt kéziratának hatása alatt, melyet a főrendiháznak küldöttsége mutatott fel az alsó táblán, elfogadták a karok és rendek az 1751. évi XXVII. törvénycikket, amely Győr, Komárom, Újvidék és Zombor városoknak a többi szabad királyi városok sorába szavazattal és üléssel való befogadását kimondja. Sok függött a királyi személynöknek, a personalisnak felfogásától és követett eljárásától is, aki a királyi Tábla, s egyben az alsó tábla elnöke is volt, — helyesebben ettől, hogy onit sugallt neki az udvari politika, melynek a királyi városok többnyire hű támogatói voltak. így az 1825/27-iki országgyűlésen Szögyény Zsigmond personalis, hogy a vármegyéket leszavaztathassa, nagyon sokszor egyenként számba vesz;i a királyi városok és a káptalanok követeinek szavazatalt, holott azóta, hogy a régebbi non numeranda, sed ponderenda elvvel szemben a szavazatok megszámlálása szokás lett, épen védekezésül erőszakolták ki a vármegyei követek azt a gyakorlatot, hogy a királyi városok összes követeinek szavazata egy szavazatnak számíttassék. Képzelhető a vármegyei követek felháborodása a personalis eljárása miatt. Nem kisebb egyén, mint a híres felsőbüki Nagy Pál, Sopron megye követe ad ennek leghevesebben kifejezést, amidőn kijelenti, hogy vármegyéje méltóságával ellenkeznék, ha szavazás tekintetében ő, aki 7000 nemest és 100.000 adózó jobbágyot képvisel, egy kategóriába soroztatnék egy királyi város, vagy egy káptalan követével. (A falsum ebben ott volt, hogy a vármegyei követ a jobbágyokat nem képviselte, mert hisz a jobbágyoknak a vár1 ) Kedves tisztviselőtársamnak, ki a jelen munkához a levéltári anyagot rendelkezésemre bocsátani szives volt, e helyen is köszönetet mondok. 2 ) Győri Hírlap 1899. évi 203. szám.