Valló István szerk.: Győri Szemle 2. évfolyam, 1931.

II. évfolyam. 6-7. szám. 1931. június-szeptember - ADATTÁR - Timár Kálmán: Egy győri anekdota 1792-ből

kelt győri tudósítás előzi meg Keltz Imre győri prépostkanonoknak, a kőszegi árvaház ismert nevű alapítójának, jótékonykodásáról. Az adoma címe: Győri Annekdota. Szövege így szól: »Törtent a mostani Vásár alkalmatosságával, hogy, a mint bizonyos Kortsmáros bé akarta volna zárni éjtszakára a pintzéjét: eggy Ország-kerülő kaptza-kötő Legényt sajdított-meg abban, kit is leg-ottan kézre kerítvén, más napra virradóra azon palotába vitette, melly a vásári zsiványok számára készíttetett. A kalitzkába szorult madár váltig szabódott (szabadkozott), hogy ő nem szokott hozzá az olly pompás hajlékban való lakozáshoz: ne tsinállyanak hát néki abba való bé-zárássál kedvtelenséget. Hogy a pintzében találtatott légyen: azt, úgy adta-elő, mint szerentsétlen esetet. Két garassá volt t. i. az előtt való nap, a mint mondotta. Karátsont kívánván ütni, meg-itta a két garast, s betsülettel gagyos lett tőle, és zavarodott fővel beesett a pintze ablakán. E bizony, tsak olly an forma menttség, mint az egyszeri Tzigányé; ki a ló-lopás eránt kérdőre vonatván, így felelt: Tekintetes Urakok! A mint ballagtam volna egy keskeny úton: keresztül állott előttem ez a dög. A feje felé nem mertem menni, mert féltem, hogy meg-harap; a fara felé pedig azért nem is közelítettem, mert tartottam tőle, hogy meg-rug. Mit volt hát mit tennem? Arra határoztam végre magamat, hogy keresztül ugorjam a lovat De bezzeg meg-esett nékem szegény fejemnek: mert a ló hátára találván esni, ez meg-ijjedt, s el-szaladt velem. Az anekdotához kapcsolódó cigány-adoma azt mutatja, hogy ez az adoma Győrött is ismeretes volt. Közli: Timár Kálmán.