Valló István szerk.: Győri Szemle 2. évfolyam, 1931.
II. évfolyam. 6-7. szám. 1931. június-szeptember - Németh Ambrus: Adalékok a szentferencrendiek egykori győri kolostorának történetéhez. II. befejező közlemény
falú és Pataháza községek lakosságának stóla nélkül hasznos és üdvös szolgálatokat teljesítenek. Ezért, amint eddig megbecsülték, ezután is őszinte jóakarattal veszik őket körül. Számra nézve elegendőnek tartanak három fölszentelt szerzetest. A szerzetesek a belvárosi konventtől függnek, attól kapják ruházatukat, élelmüket Ezt a jegyzőkönyvet a vármegyei hatóság először is a Salzburgban tartózkodó gróf Sinzendorf győri püspöknek küldte meg, aki is Győr vármegye alispánjához intézett válaszában a következő megjegyzéseket tette a jegyzőkönyvre: Kivülről vagy belülről mérték-e föl a kolostor térfogatát? Bele kellett volna venni a jegyzőkönyvbe, kinek felhatalmazásával és beleegyezésével építették a kolostort, s van-e bizonyíték arról, hogy az előbbi püspök beleegyezett? Bővítették-e az épületet az elhalt püspök betegsége alatt vagy halála után? Vájjon attól fogva, hogy az épület készült, nem növelték-e a növendékek számát? Végül arra kéri az alispánt, hogy mielőtt ez ügyről a helytartótanácsnak jelentést küldene, előbb feleljen e kérdésekre. Meszlényi János alispán a vizsgálatot megtartotta s a jegyzőkönyvet elküldte Sinzendorfnak. Elmondja benne, hogy a méreteket a bizottság az épület külső részén vette fel; az építés Keresztély Ágost engedelmével, betegeskedése utolsó évében kezdődött s halála után közadakozásból folytatódott; a helyiségek a belvárosi konventhez tartozó, attól ellátott és attól függő három páter és egy fráter számára készültek; az új kolostor lakóinak számát azóta nem szaporították s az épületen nincsenek oly bevégzetlen részek, melyek az épület kibővítésének és nagyobbításának szándékára engednének következtetni; a szerzeteseket a lakosság, mint a hivek lelki életének igen szükséges gondozóit nagy tisztelettel és szeretettel veszi körül s ő (az alispán) is ajánlja őket a püspök kegyeibe. Sinzendorf e jegyzőkönyvre adott válaszában arra szólította fel az alispánt, hogy most már küldjék meg a vármegyei bizottság által 1727 aug. 22-én kiállított jegyzőkönyvet a helytartótanácsnak; végül mintegy mentegetőzve azt a kijelentést teszi, hogy ő nem volt, nem is lesz a szigeti szeretesek ellensége; csak az volt a szándéka, hogy az építés ügye a maga rendje-módja szerint történjék s nem akarta magának követelni azt a jogot, ami a királyt illeti meg. Győr vármegye hatósága a jegyzőkönyvet föl is terjesztette a helytartótanácsnak; ez pedig véleményével együtt 1727 október 28-án a királyhoz: kiemelve, mily nagy szüksége van Szigetnek és a többi szomszédes községeknek lelki gondozás tekintetében a szerzetesekre, azt ajánlja a Felségnek, hogy a szerzetesek Szigetben maradhassanak. Mindez hiábavalónak bizonyult. III. Károly 1728 január 9-én kelt rendeletében úgy döntött, hogy mivel a győri ferencrendiek Szigetben királyi engedély nélkül mertek házat építeni, el kell őket onnan mozdítani és vissza kell őket küldeni a győri konventbe. Ä helytartótanács ezt a királyi rendeletet 1728 január 16-án