Valló István szerk.: Győri Szemle 2. évfolyam, 1931.
II. évfolyam. 6-7. szám. 1931. június-szeptember - Lugosy István: Győr és vidéke 1848—49-ben. II. befejező közlemény
szidalmakkal felelt, sőt egy futó huszárt (az egyetlen rossz »császár-huszár«-ezredből) szuronnyal kiemeltek a nyeregből. » Fiúk,, ma nektek kell a magyar fegyver becsületét megmentenetek !« kiáltotta feléjük Görgei; örömrivalgás volt a válasz és türelmetlenül várták a jelet a támadásra. — A part posványos és csak egy keskeny töltésen át volt járható. Leiningennek előzetesen vitája volt Kiss Pál alezredessel a 9. cs. (vörös-sapkás) zászlóalj volt parancsnokával. Damjanich ugyanis a dandárparancsnokká kinevezett Kissnek szánta a 9, zászlóaljat is, melyet Leiningen sajnált dandára kötelékéből elbocsájtani. Ez a vita Leiningen részéről kihívásra vezetett. Támadás előtt odavágtat Kiss és kéri Leiningent, hogy párbajukat a golyózáporban döntsék el; engedélyt kér rá, hogy zászlóalját ma még vezethesse. Egymás keblére borúi a két hős. Hogy hogyan döntötték el a vitát, lássuk az alantiakban. 1 ) Elül rohan a hidnak a 3. és 9. zászlóalj egy-egy százada, utánuk a zászlóaljak, azután a Schwarzenbergek. Bár az ellenség (Jellasich) koncentrált tüze a töltésre irányúit, semmi sem tartóztathatta fel az első heves megrohanást. Az ellenség a töltés megszállása után a hid védelmére vetette magát és a túlparti halmoktól védve ide szórta lövedékeit. A mieink egy ház mögött gyülekeztek újabb rohamra, mikor a Czillichdandár megjelent (Czillich ezredestől, később pénzügyminiszteri tanácsostól vett személyes információk) Földváry, a 3. zászlóalj parancsnoka, a 9-esek zászlaját kézbevéve, Kissel és Leiningennel előre rohan; Leiningen arcán megsebesül. Mind nem számít; az emberek egyetlen rohanatban átfutnak! a hidon; az ellenség szuronyaik hegye elől a parti halmok mögé búvik, innen folytatva élénk tüzelését. A hidon átnyomúlva, jobbról a 3. és a Schwarzenberg-zászlóalj helyezkedett el; ez utóbbi mögött a 9. — Balról ,'a Czillichdandár vonul fel és mostantól résztvesz az ütközetben. Egy ütegünk már átjött és balra tart. Az elül levő zászlóaljak csatárláncba fejlődnek és fedezet híján erős tűzet állottak ki. Az ellenség fokozza tűzét, a dandár sok embert veszít. A Wasa (60.) zászlóalj hátrálni kezd, a levegőben hagyva a 3.-nak balszárnyát,'mely lassan bár, szintén hátrálni kénytelen. — Leíningen a Wasákat eqy mélyedésbe vezeti; a 3. zászlóalj első szavára megáll, majd a dandárparancsnok a Schwarzenbergeket viszi személyesen rohamra. Egyszer meginganak az erős tűztől és a nagy veszteségek miatt, de aztán elfoglalják az előttük levő magaslatokat. Most megérkezik Freudenreich kapitány híres ütegével; ez közel nyomul az ellenhez és kartácstűzzel segíti a rohamot, mely csakhamar birtokba veszi ni egész halomsort. Innentől fogva jól ment a további. Az ellenség a Klapkától elvett ágyúk közül kettőt ott hagy, egy lőszerkocsit felrobbant; kivonul Bicskéből és felgyújtja a falut. Lovasságunk és tüzérségünk megkerüli az égő falut, Leinin*) Görgei, 1848-49.
