Valló István szerk.: Győri Szemle 2. évfolyam, 1931.

II. évfolyam. 6-7. szám. 1931. június-szeptember - Bedy Vince: A győri székesegyház ének- és zenekarának rövid története. II. befejező közlemény

máztak. 1 ) Az úrnapi körmeneteken is zene kísérte az egyes sátrak­nál a Szentséggel adott áldást. A dob hordozója ilyenkor külön jutalomban részesült. 2 ) 1702-től fogva szólnak e zenei kíséretről okirataink, de nem mondják új dolognak a zenét. II. Rákóczi Ferenc kuruc háborúja alatt Győrt erős ;német katonaság szállta meg. A generális ést a tisztek jóakaratát 1704-ben lakomával ipar­kodott a káptalan megnyerni; lakoma alatt a karénekesek zenei szerszámaikon és fúvós hangszereiken játszottak. 3 ) Bizonyos tehát, hogy a kar ez időben fel volt már szerelve zenei instrumentumok­kal, és hogy a karénekesek szűkség szerint egyúttal zenészekként is működtek. Megerősíti e véleményünket az 1718. évi Keresztély Ágost püspök féle Canonica Visitatio, mely egyenesen megmondja, hogy nagyobb ünnepeken zenével kísért, figurális istentiszteletet tartanak a székesegyházban, melyen' a succentor, mint a kar veze-i tője, az orgonista, 5—6 koralista (praebendista) 4 ) mint karénekes, 1 szoprán-, 1 alténekes, 1 dobos, trombitások, hegedűsök vesznek részt. Mind hétköznapokon, mind vasárnapokon és kisebbrangú ünnepeken a korális-, vagyis gregorián-ének maradt szokásban. Ez énekben a koralistákon és énekesfiúkon kívül az iskolamester­nek is közre kellett működnie. Ugyancsak ezek segédkeztek a káp­talannak a kanonoki zsolozsma éneklésében is. 5 ) A karének és zene rendezője, helyesebben mondva: a kar felügyelője a mindenkori kántorkanonok; az ő buzgósága és zenei érzéke fejlesztette a kar zenei kultúráját. A nagyműveltségű, széleslátókörű Kollonich Lipót gr. és Keresztély Ágost herceg győri püspökök a 17. század végén és 18. elején készségesen támo­gatták a lelkes kántorkanonokokat a mindig nagyobb teret hódító egyházi zene tökéletesítésében. A kar életét megzavarta az 1710. évi pestisjárvány, mely szétzavarta a karénekeseket. Az akkori koralisták: Zsigmond, Kilián, Lőrinc, Sámuel, Imre kénytelenek voltak lakásukból kiköltözni. Révfalúban, Bácsán, Szentmártonban bujdokoltak, hogy zár alá ne kerüljenek. Sámuel a pataházi Laza­retumba került, melynek a betegek ápolására a káptalan is 30' frtot adott. 6 ) Bubnich Mátyás kántorkanonok, aki a székes­egyházi kar életét lelkén viselte, Sámuelt kikérte a Lazarctum igazgatójától és két német zenészt fogadott fel ideiglenes szol­gálatra, hogy* a kar teljesen meg ne szűnjék. Az 1704-ben elhalt Remeer Pál succentor hivatalát sem tudta e zavaros kuruc­világban a káptalan betölteni, 7 éven át az említett karzenészek pótolták. 7 ) U. o. 484., 501., 506. 11. 2 i U. o. 406., 501., 525. 11. 3 ) U. o. 493. 1. 1704. jun. 8—14. Cantoribus nostris, quod tempore con­vivii, dum suam Excellentiam tractasset V. Capitulum, instrumentis musicalibus lusissent et tubis inflassent, pro bibalibus dedi 2 fl. 4 ) Tulajdonképen a papi alkalmazottakat hivták praebendistáknak, a világi karénekeseket a koralista cim illette meg. 5 ) Keresztély Agost-féle 1718. évi Can. Visit. 6 ) Győri kápt. m. Ivt. V. Szám. K. 526. 1. 1710. év. 7 ) U. o. 5. T. 1483. sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom