Valló István szerk.: Győri Szemle 2. évfolyam, 1931.

II. évfolyam. 6-7. szám. 1931. június-szeptember - Birkás Géza: Egy francia tudós dunántúli utazása 1818-ban

Mencshely, Csicsó és Tagyon községek környékét. Kocsija Köveskálon várja, ott megebédel, majd folytatja útját Kővágóőrs és Salföld környékén. Minthogy az idő esősre fordul, átmegy Gyulakeszibe, ahol, mint már tapasztalatból tudja, elég jó vendéglő van, mert számít reá, hogy az eső miatt esetleg tovább kell egyhelyt maradnia. Az idő azonban kedvezőre válik, másnap délután tehát útra kel s átkocsikázik Zánkára. Hogy ebben a ma is szegény balatonmenti kis faluban milyen kezdetleges állapotok voltak, mutatja a következő leírás : „J'arrivai à Zanka ; mais au lieu d'auberge, je ne trouvai qu'un mauvais cabaret tenu par un boucher juif, chez lequel il n'y avait pas moyen de loger: je fus obligé d'entrer chez un paysan qui n'avait rien, pas même de chandelle: j'en envoyai acheter, ainsi que des oeufs, dans le village, où heureusement on en trouva. On me fit une mauvaise omelette, et on me prépara un lit dans une chambre où il y en avait déjà deux autres, et où vinrent se coucher pêle-mêle plusieurs femmes, toutes vieilles ou laides, et des enfans. Les hommes, enveloppés de leurs bunda, couchèrent par terre à la porte, sous une espèce d'auvent: ils m'assurèrent que c'était là leur lit habituel, et qu'il fallait qu'il fît bien froid qu'ils entrassent dans la chambre, où, selon eux, on ne respirait pas. Ils avaient raison, car je crus étouffer au milieu de la nuit, et je fus obligé de me lever et d'aller me coucher dans la voiture qui était au milieu de la rue." (II. k. 494. 1.) Másnap Füred környékét barangolja be. A fürdőtelepet, mint „nagyon híres fürdőhelyet" említi, valószínűleg nem tekintette meg, minthogy az idő előrehaladott volta miatt már nem lehetett ott semmi élet. Kocsisát előre küldi Tihanyba avval a megbízással, hogy a faluban keressen szállást. A tihanyi félsziget nyugati részén egy parasztemberrel találkozik, aki felhívja figyelmét a ,kecskekörmökre", melyeket szerinte már régóta úgy idéznek, mint Füred vidékének egy figyelemreméltó kövületét. Talál is belőlük elég sokat a tóparton, és egyéb balatonvidékij ásványokkal együtt egy zsákba teszi őket, hogy hazavigye a párizsi királyi ásványtani gyűjtemény számára, azonban később egy tolvaj Felsőrajkon a korcsma udvarán elemeli a zsákot, abban a hiszemben, hogy értékes dolgok vannak benne. A tihanyi vendéglőről azt írja, hogy piszkos, nyomorúságos fészek, olyan, mint valami cigánykunyhó. Nem száll meg benne, hanem szokása szerint a falu bírájához fordul és ez a kovácsnál, aki egyúttal a falu szabója is, szerez részére megfelelő szállást. Másnap bejárja a tihanyi