Valló István szerk.: Győri Szemle 2. évfolyam, 1931.

II. évfolyam. 6-7. szám. 1931. június-szeptember - Birkás Géza: Egy francia tudós dunántúli utazása 1818-ban

és kényelmes módja volL, mert a lovakra számos esetben soká kellett várakoznia és néhol, mint pld. az Alföldön, ló helyett ökörrel vagy bivallyal kellett beérnie. Mint már említettem, útja jelentékeny részét gyalogszerrel tette meg szolgája kíséretében, ilyenkor kocsiját előre küldte valamelyik faluba szállásáról gondoskodni. Budáról Martonvásár felé vette útját, onnan fölvágott északnak Zsámbék felé, bejárta Sárisáp, Bicske, Bánhida, Kisbér, Mór és Bodajk vidékét, vagyis Pest-, Fehér- és Esztergom megyék földtani szempontból érdekes némely részeit. Kisbér környékét így írja le: „Toutes ces collines . . . sont couvertes de forêts de chênes, où l'on rencontre des milliers de porcs à demi-sauvages, qu'on y met à la glandée. Ces animaux sont généralement, en Hongrie, de très-petite taille; ils sont beaucoup plus vifs que ceux que nous élevons dans l'esclavage en France, et ils ont même quelque chose de féroce dans toutes leurs manières." (II. k, 424. 1.) Egy disznófalkával kellemetlen kalandja akad, a vele levő kutya felingerii a kellemetlen állatokat és csak bányászkalapácsának köszönheti, hogy nem történik semmi baja. Bodajkról Várpalotán keresztül, ahol megszáll és egy csodaszép holdvilágos estében gyönyörködik, Veszprémbe ér, ahol aznap épen országos vásár van. A hepe-hupás, „rosszul kövezett" városkában hemzseg a tömérdek ember, állat és szekér, úgy, hogy kocsija a nagy sokadalomban alig tud utat törni magának. A vásár nagyon érdekli, hosszabb időt tölt el benne, különös kíváncsisággal tanulmányozza a parasztoknak, kivált a nőknek tarka, festői ruházatát. így írja le a vásárt: „...cetté réunion me donna l'occasion de voir une grande quantité de Hongrais, de Croates, de Slowaques, assez divertissants par la bigarrure de leurs habillements. Les femmes surtout étaient arrangées de la manière la plus singulière: des bas rouges et des souliers jaunes, des jupons de gros drap bleu et des corsets rouges, sans manches ou avec des manches de diverses couleurs ; une quantité de rubans de toutes les teintes et une coiffure fort lourde, formaient un ensemble des plus bizarres. La coiffure m'a paru se composer de deux fichus plus ou moins fins, et quelquefois assez grossiers, dont l'un, plié comme une serviette en long, se place d'abord sur le devant de la tête, le bout tombant sur le nez; le second, déplié dans toute son étendue, se place derrière et couvre les épaules. On relève alors le premier pour le jeter en arrière, ou pour l'arranger sur la tête comme une