Valló István szerk.: Győri Szemle 2. évfolyam, 1931.
II. évfolyam. 6-7. szám. 1931. június-szeptember - Birkás Géza: Egy francia tudós dunántúli utazása 1818-ban
Utazására lelkiismeretesen készült és részletesen kidolgozott tervvel érkezett hazánkba. A szakmájába vágó munkákon és értekezéseken kívül egész csomó francia, latin, német stb. müvet idéz, melyekből Magyarország történetére, földrajzi, politikai, gazdasági stb. viszonyaira nézve igyekezett előzetes tájékozódást szerezni. Elutazása előtt Párizsban megismerkedett egy nagyműveltségű, tekintélyes magyar főúrral, Podmaniczky József báróval, aki mint a monarchia delegátusa ott 1815-től kezdődőleg három évet töltött. Ez ellátta jótanácsokkal és otthoni, főkép felsőmagyarországi rokonaihoz és barátaihoz intézett ajánlólevelekkel, amelyeknek igen jó hasznát vette. Bécsben is azért állapodott meg hosszabb időre, hogy az ottani gyűjteményekben és a bécsi természettudósok körében hazánkra vonatkozó ismereteit kiegészítse és némely munkákat s térképeket megvegyen. Reményeiben csalódott, meit Bécsben Magyarország ép olyan terra incognita volt, mint Párizsban, sőt a bécsiek mindent elkövettek, hogy utazásától elvegyék a kedvét. Azzal ijesztették, hogy Magyarországon a közbiztonság teljes hiánya és a közlekedési viszonyok kezdetlegessége miatt a tartózkodás sok kellemetlenséggel jár, éghajlata egészségtelen, lakossága pedig félvad és gyűlöli az idegeneket. A bécsi rendőrségen gyanús szemmel néztek rá, midőn bejelentette, hogy Magyarországra készül és a határon az osztrák fináncnak sehogy sem akart a fejébe menni, hogyan utazhatik valaki von Pans nach Ungarn és csak sok faggatás után bocsátotta útjára. Mindez nem vette el kedvét, nem hallgatott az osztrákok tanácsaira, elfogultságból és ellenszenvből eredő balítéleteknek tartotta őket és későbbi tapasztalatai neki adtak igazat. Beudant nem volt egyoldalú, szűk látókörű szaktudós. Nemcsak a föld, a természet, nemcsak az ásványok és kőzetek érdekelték, hanem az emberek, a városok, a műveltségi viszonyok, a népszokások is. Ellentétben számos külföldi utazóval, akik Magyarországon járva megelégedtek néhány városnak: Pozson)nak, Esztergomnak, Budának, Eszterházának stb. megtekintésével, Beudant részint kocsin, részint gyalog bejárja hazánk tekintélyes részét, nemcsak természettudósokkal ismerkedik meg, hanem gyakran megfordul vidéki magyar urak házánál is, sőt a köznéppel, magyar, német, tót, oláh parasztokkal is sokszor nyílik alkalma érintkeznie és nem egyszer tölti az éjtszakát falusi korcsmában vagy parasztháznál. Napról-napra, a helyszínén feljegyzéseket készít és tarka, gyakran mulatságos élményei egy részét munkájában is elbeszéli. Beudant műve ennélfogva a nem természet-