Valló István szerk.: Győri Szemle 2. évfolyam, 1931.

II. évfolyam. 4-5. szám. 1931. április-május - SZEMLE - A Győri Szemle ankétje a városfejlődésről - Polgár Győző: A várospolitika alapvetése az adatgyűjtés

E tekintetben a kezdeményező lépés ép a Szemle igen tisztelt szerkesztőjének, dr. Valló István tb. tanácsos úrnak az érdeme, aki már 1927-ben előterjesztést tett a polgármester úrnak egy városi statisztikai hivatal szervezésére és reámutatott arra, hogy »a társadalmi élet jelentőségeinek vizsgálata, azok megismerése, a jelenségek összefüggéseinek kutatása, az okozatok okainak megállapítása a kiinduló pont, amelyből kell hogy fakadjon egy mo,dern, tervszerűen dolgozni akaró város elhatározása, tennivalóinak, azok sorrendjének és tempójának megállapítása«. Más helyen évről-évre csekélységem is ismételte a rendszeres adatgyűjtő tevékenység fontosságát és fájlalta ennek hiányát. Most ez a »meglepetes« talán lendületet ad ennek a mozgalomnak, amelynek, ha nem lesz is eredménye az új hivatalok szervezésétől való tartózkodás idejében az, amit t. Szerkesztő Úr 1927-ben kezdeményezett, de talán társadalmi úton, az egészséges munkamegosztás elve alapján végre lehet létesíteni oly szervezetet, amely a: hatóságok támogatásával addig is, míg a városi statisztikai hivatal megszervezhető lesz, ennek feladatkörét némileg pótolja. Ha ez az állandó megfigyelő munka megvalósul, akkor talán elmaradnak a jövőben a meglepetések, de elmaradnak a csalódások is. Ki tudja azt ma határozottan megállapítani, hogy városunk lakossága számának kisebb mérvű emelkedése valóban oly sajnálatos-e, mint amilyennek gondoljuk? Az állami népesedési számot és a városit nem teljesen azonos szempontok szerint kell elbírálni. Az államénál honvédelmi és egyéb tekintetek is közrejátszanak. De adott állami népesség mellett az a kérdés, hogy ez a szám miként oszoljék meg a városok és falvak között, egészen más probléma. Nem bizonyos, hogy a városok túlzsúfoltsága, s városokba tódulás feltétlenül és minden szempontból kívánatos. Igen fontos a főkép termelő és a főkép fogyasztó osztályok arányszáma. Nem hiszem, hogy valaki is kívánatosnak tartaná városunk lakosságának számbeli növekedését annak árán is, hogy ezzel a nyomorgók és koldusok száma szaporodjék. Az összlétszám tehát a város boldogulása szempontjából nem egyedül irányadó. Irányadó a foglalkozási ágak, társadalmi osztályok közötti megoszlás és lehet egy 52.000-es város lakossága boldogabb, megelégedettebb, vagyonosabb, mint egy 60.000-esé. A fontos, hogy lakóinak — bármennyien vannak is — tisztességes megélhetésük biztosítva legyen. Annak kutatása, hogy városunkban a lakosságnak a terme-