Valló István szerk.: Győri Szemle 2. évfolyam, 1931.

II. évfolyam. 4-5. szám. 1931. április-május - Németh Ambrus: Adalékok a szentferencrendiek egykori győri kolostorának történetéhez. I. közlemény

Pannonhalmára szokott zarándokolni. A versengés elkerülése végett odamenet a magyar társulat, visszajövet a német társulat ment elől. Templomukban a hitszónoklást magyar és német nyelven végezték. A vasárnapi német (vagy első) hitszónok minden vasárnap reggel és ünnepnapokon délután 1 órakor, az ünnepi német hitszónok ünnepnapokon reggel és vasárnap délután 1 órakor, a magyar hitszónok pedig ünnepeken és minden újholdvasárnapján délután 2 órakor mondott szentbeszédet. Ez utóbbi szentbeszéd után körmenet szokott lenni a folyosón. Nagyböjtben az első német hitszónok minden szerdán (Miserere után), a magyar hitszónok pedig minden pénteken (Miserere után) szónokolt. A templom fölszentelésének évfordulóját pünkösd utáni utolsó vasárnap, védőszentjének ünnepét december 25-én ülték meg. A rendtagok hitterjesztő működéséről Kirkay csak a maga gvárdiánsága idejéből, két évről készített jegyzéket. 1716-an megtérítettek 40 protestánst, és pedig 12 kálvinistát és 28 lutheránust. A megtérítettek közül 20 férfi, 20 nő volt. A megtért kálvinista nők között volt egy Péchy Katalin nevű praedicantissa (hitszónok). A megtértek korhatára 10—62 közt mozog. Hovatartozandóságuk nincs megjelölve; de abból, hogy csak háromnak van idegen hangzású neve, azt következtetjük, hogy jobbára vidékiek, vagyis azokból a községekből valók voltak, amelyek beleestek a győri kolostor koldulási kerületeibe. 1717-ben 25 protestánst vezettek vissza a katholikns vallásra. Ezek közül csak 14-nek a vallása van följegyezve: 5 kálvinista és 9 lutheránus. 19-nek ki van mutatva illetősége, ú. m.: 3 győri, 12 vidéki és 4 külföldi. A 25 megtértnek korhatára 15—50 év. Akadt a rendtagok sorában olyan is, aki világi túdománynyal is behatóan foglalkozott. Erre nézve igen érdekes adat olvasható Szávay Gyula idézett művének 121. lapján. Az adat így szól: »1686. évről ily című könyvben: Theatrum novum poliüce historicum. Würzburg, in Verlag Quinini Heylo Hof- und akademischen Buchhändlers, a 348. lapon Győrre vonatkozólag ezek foglaltatnak : »Egy Győrött június 15-én kelt levél szerint egy ferencrendi szerzetes szép kísérletet tett Győrött az udvari kancellár jelenlétében tüzelő műveivel. Az első bomba, melyet eldobott, mélyen a földbe fúródott; hosszabb idő múlva feltúrta a földet s aknaként a magasba röpült s ezer darabba pattant szét. A másik borzasztó, kegyetlen tűzet idézett elő, úgy, hogy senki sem mert közeledni; azután kétfelé pukkant s mindenik rész tizenkét új tűzet csinált, melyek mind széjjel robbantak; közelbe menni senki sem mert. A harmadik löveget a cölöpművek közé dobta: ez csupa kis részekre bomlott s száznál több karót gyújtott fel egyszerre. Az embereket oltásra vezényelték, de lehetetlen volt a tűzet eloltani, míg minden hamuvá égett. Kísérletet tett még több hasonlóval s azt állítja, hogy 14 nap alatt 600 ily bombát képes előállítani.« Németh Ambrus.