Valló István szerk.: Győri Szemle 2. évfolyam, 1931.
II. évfolyam. 4-5. szám. 1931. április-május - Németh Ambrus: Adalékok a szentferencrendiek egykori győri kolostorának történetéhez. I. közlemény
karmeliták és ferencrendiek szent versengéssel vállalkoztak a betegek testi-lelki ápolására és gondozására. A Duna partján lévő Pataháza községben kórházat rendeztek be a betegek számára s ápolásukon és lelki gondozásukon kívül élelemmel és ruházattal látták el őket. A felebaráti szeretetnek ilyen önfeláldozó gyakorlása közben számos szerzetes is elkapta a fertőző betegséget. Voltak, akik kigyógyultak belőle, de sokan bele is haltak. A ferencrendiek közül húszan estek áldozatul. 1 ) A pestis a haláleseteken kívül a kolostor elszegényedését is okozta. A rendtagokat számuk tetemes megcsappanása és a betegekkel való elfoglaltsága miatt nem lehetett sem a vidékre, sem a városba koldulásra (quaesta) küldeni. Ami élelmi és ruházati készletük volt, azt a szegénysorsú pestises betegek között osztották fel. Voltak ugyan némi rendes jövedelmeiky ú. m.: Keresztély Ágost püspöki uradalmától évi 100 forint, a helyőrség katonáinak lelki gondozásáért járt nekik a katonai élelmezési hivataltól évenkint 24 öl keményfa, 24 kupa (cupha, cuppa) só és napi 25 adag (portio) kenyér, a vezetésük alatt álló vallási társulatok igazgatóinak járó tüzelőfa fejében évi 15 forint, a kisebb-nagyobb alapítványok után járó kamatok és a vallási társulatok szándékára mondott misékért kapott díjak; ámde ezek a jövedelmek nem mind folytak be. 1713-ban a katonai élelmezési hivatal vezetése valami Oppenheimer nevű zsidóra volt bízva, mellette ugyancsak egy másik zsidó (Haschl Izaiás) volt alkalmazva. Ezek kezéből azonban elmaradt a ferencrendiek fa-, só- és kenyérjárandóságának kiutalása. Az akkori hanyag és botrányos életű gvárdián nem sürgette az elmaradt járandóság kiutalását. 1715-ben Kirkay Lajos lett a gvárdián. Nehéz volt a dolga, mert más kolostorból kerülvén Győrbe, nem ismerte az itteni állapotokat. De nem riadt vissza a nehézségektől. Látva a kolostor zilált anyagi helyzetét, rögtön megtette a lépéseket a katonai hatóságnál és az udvari kamaránál. A győri helyőrség szívesen támogatta és méltányosnak, igazságosnak találta a járandóságoknak újra való kiutalását. Ajánló irataiban kiemeli, mily nagy szolgálatokat tettek a /ferencrendiek a katonaságnak a Rákóczi-mozgalmak és a pestis idejében. így Kirkay gvárdián elért annyit, hogy az udvari kamara az 1715-dik és 1716-dik évre kiutalta a sójárandóságot, s ezt továbbra is megígérte. De a fa és kenyér kiutalását nem sikerült kieszközölni. Megkapták-e később, nem tudjuk, mert Kirkay jegyzőkönyve 1717-ben bezáródik. A kenyéradagok elvonása tetemes kárt jelentett a ferencrendieknek, de ennél nagyobb baj volt, hogy Kirkay elődjének nemtörődömsége miatt a rendtagok nem jártak ki rendesen kéregetni, vagy ha kimentek is, olyan hanyagul és felületesen végezték, hogy csak alig valamit vittek haza. Azért Kirkay megélheté*) Kirkay jegyzőkönyve és P. Antal A győri karmelita-rendház kétszázéves története c. munkája 43. és 45. I. — P. Antal szerint 15 ferencrendi halt meg pestisben.
