Valló István szerk.: Győri Szemle 1. évfolyam 1930.

I. évfolyam. 1-3. szám. 1930. január-március - KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Gálos Rezső: Adatok a Himfy Szerelmei történetéhez

86 Gálos Rezsői A magas o* dalon egy nagy kőorom .. megválván kötésiétől, rettenés robajjal zúzván, tördelvén akadályait, ropogva s ordítva hengeredett le a mélj örvény fenekére . . a fö!d megrendiile . . . A napnak világa tsak akkor jut ide, midőn az utjának felét már hátra hagyá; máskor borzasztó árnyék fedi ezt a vad helyet. Vannak az oldalakon ollyan szegletek is, a hová a napnak éltető sugarai sohasem hatnak. Ez veszedelmes hely, az ugy nevezett Tormento miatt. Ez forgó szél, melly ... az utánna jövő szelekkel egyesülvén, üvöltve, morogva s mindent dúlva fel sodorja magát a tetőre . . . letsapván mindent, a mit talál és a kősziklákat is megszaggatván dühös hatalmával. Éjjel vagyon és a hold tsak most jutott a havasokon által ide. Tsak a baglyok vihognak a barlangoknak éjjelében. Szinte hat óra tellett bele, a mig mászkálván, tikkadt tetemünket nagy nehezen, lelkendezve fel vontzoltuk a szörnyű magasságra. Hasonló vala ez a hely egy nagy sirhoz. Tsak azt az egyet kérem sorsomtól, téged és Szegedy Rozit ismét látni. Hol a vadon rengetegben Ha egy szikla legördül, Hoszszan morgó fergetegben Az egész táj megdördül ; Hol az örvény fenekébe Örök, vak éj borong még, Mert a vad fák sűrűjébe Nem tekinthet le az ég ; Hol a setét üregekből Veszedelem kandikál, S a forgó-szél a bérczekből Csoportokat hajigál. Hol az éjszak szélvészei Ordittnak s üvöltenek, S az éjnek ijedelmei Félelmet terjesztenek. Hol a hegynek omladéki A hold bus világában, Mint egy világ romladéki A teremtés hamvában, Hol a baglyok keservesen Huhogják panaszszokat . . * Itt bujdosom, itt tévelygek A rengeteg torkában, Hágok, mászok és szédelygek Szivem fanyar kinnyában : Az ifjúság kellemeit Itt hullattya termetem, Az életnek örömeit E nagy sirba temetem. Még tsak egyre kérlek téged Ura s attya lelkemnek ! Hogy csak addig tessék néked Nyujtni végét éltemnek ; Mig „még egyszer megláthattam Otet, lelkét lelkemnek ; Hogy htv valék, megmondhattam, S legyen vége éltemnek. Ezek a párhuzamok igazolják, hogy költőnk a VIII. énekben a Colditenda néki örökké emlékezetes és naplójában is mesterien megörökített élményét öntötte versekbe. De legjobban az bizonyítja, hogy mikor a képet meg akarja rajzoltatni is, előveszi naplóját és közvetetlenül onnan veszi az adatokat : e mellett szól egy-két olyan vonás, amely a Himfy szerelmeiben nincs meg, de a naplóban és a képhez szóló utasításokban egyformán megvan.