Valló István szerk.: Győri Szemle 1. évfolyam 1930.

I. évfolyam. 1-3. szám. 1930. január-március - KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Szabady Béla: Dallos Miklós győri püspök Pázmány Péter küldetésében

okos emberekkel könnyen megegyezhetnek". Abban sem kételkedik, hogy „a jezsuita kötelezettségektől fölszabadult" Pázmány mindenben alkalmazkodni fog az ország törvényeihez és nemzetének előbbrejutásán fáradozik, hazája megmaradásáért munkálkodik. Arra azonban legyen készen, hogy — „mivel a nagy embereket irigység kiséri" — az érsek személyét sem kíméli meg a gyanúsítás, mellyel szemben türelem szükséges. A nádort is megrágalmazták vele, hogy királya ellen fegyveres felkelésre készül és fiát akarja erdélyi fejedelemmé választatni. Majd szeretetét, jóindulatát, tiszteletét ismételve izeni Pázmánynak, kérjen a királytól a nádorhoz intézett parancsot, hogy ez a magyar királyi tanácsosokat hívja össze. A nádor nagy fontosságot tulajdonított ennek a tanácsülésnek, mert ezen Pázmány személyes ismeretségbe került volna a királyi tanács tagjaival. Dallos azt hitte, hogy ennek a tanácsülésnek nem egyetlen célja volna az új érsek kinevezésének bejelentése, azért azt a véleményét nyilvánította, hogy a tanácsosok fárasztása helyett elegendő volna, ha a nádor levélben közölné a tanácsosokkal Pázmány kinevezésének gyorsan terjedő hírét. De a nádor azzal vágta útját a további vitatkozásnak, hogy kijelentette : „no, én tudom, hogy jobb leszen így". A hosszú ideig tartó nádori kihallgatás kíváncsiságot ébresztett a háznépben : a nádortól kijövő Dallos észrevette, hogy az udvarmester és egyéb ifjú emberek hallgatóztak. így nem csoda, hogy a nádor fia mosolyogva tehetett már a tálalás előtt szemrehányást Dallosnak titkolózása miatt. Az ebéden a beteges nádor állva, süvegét letéve tele poharat köszöntött az új érsek egészségére. Ebéd után a vendégek dolgozószobájába kísérték a nádort, kit most Dallos megkérdezett, megkapta-e Kiesi biboros levelét, melynek Pázmány Péter ajánlását kellett tartalmaznia. A nádor tagadó válasza után átadta Dallosnak a maga válaszlevelét és elbúcsúzott tőle. Az elköszönés után már várta Thurzó Imre gróf és a maga lakására hívta Dallost. Itt érdekes kis vitában öntötte ki a fiatal gróf nemtetszését a király választása miatt, mert bár gratulált „Pázmány úrnak" és szolgálatrakészségét jelentette, kissé fiatalos merészséggel és kevés jogi ismerettel elhamarkodottan nyilatkozott. „Ámbár Pázmány úr legyen is az érsek, nem engedjük, hogy Magyarország primása legyen." Dallos nem akart további vitát állani az ifjú főúrral s röviden csak annyit állapított meg, hogy az érsek uraknak ősidőktől fogva megvannak rendes címeik, melyek őket azonnal megilletik, mihelyt kinevezésük megtörténik. Dallos ezután a beszélgetés után körülbelül megbizonyosodott arról, hogy a királyi akarat előtt való meghajlás és a maga századának udvarias formaságai mögött mennyi őszinte érzésre számíthat Pázmány. Érthető, hogy Dallos arra is kíváncsi volt, milyen érzelmeket árult el Thurzó bizalmas, belső emberei előtt. Ezért megkérdezte Sárközit, hihetőleg a nádor titkárát. Tőle aztán meghallotta, hogy a Pázmány-kombináció fölvetődésekor kimutatta nemtetszését, majd megjegyezte, sokaknak fájdalmat okoz majd ez N