Valló István szerk.: Győri Szemle 1. évfolyam 1930.

I. évfolyam. 9-10. szám. 1930. november-december - ADATTÁR. - Gálos Rezső: Anekdota a 18. századból - Gálos Rezső: Kis János kiadatlan emléksorai

Anekdota a 18. századból. Ez ugyan valóban megtörtént. Mikor városon kivül egy vendég-fogadósná^ a'ki német vala, kecskeméti ember udvar közepin, maga kocsija alatt, háltt volna : ecce ! tibi, sötétben szaporodik vala alatta a' Duna vize ; föl-ugrik az ember, és a' vendég fogadóst ablakján, ajtaján ; falain erőssen ostromolta, ébresztette, sürgette, hogy fölkelne ; mert kárban ejti magát igen nagyban : háromszor, négyszeris erőssen zörgetett a* jó ember, de csak sok Sacramentomokkal, unalommal, haraggal el-üzte a' Német az együgyű Magyart Ez nem-tűrhetvén a' viznek magosságát és sokasságát, nagy bátorsággal öszve ütötte, verte, pattogtatta ablakán lévő üvegeit. Föl serkentt a' plundrás német, de alig nyithatta ki ajtaját a' víznek sokassága miatt ; mert minden szoba, kertje, udvara, pincéje, mindene tele voltak a' vízzel . . . Meszirűl csak nízte a' Németet a' Magyar, hogy mit cselekeszik a' nagy veszedelemben ? Hát lássa. De a' Német, Maga, Legénnyei, asszonya, szolgáló leánnyai majd kétségben estének a' víz miatt. Midőn látta vala a' Magyar, hogy magoknak tanácsot adni nem tudnának, akkor csendessen, szépen egy icze bort kírt a' kelnertűl. A' Keiner, nagy szomorúsággal, eszt-felelé a' Magyarnak : te kasz emper ! nincs por, hanem vakon sok fiz, eszt ikál ! A' magyar vissza* felelt : mondám, német, hogy kely-föl, mert roszúl van a' dolgunk, id-meg magad a te vizedet, én más helyen találok magamnak jó bort. El is ment szerencsésen. 1775. (Paintner Mihály hagyatékából. Pannonhalmi főmonostori könyvtár. 118. D/37.) Közli : Gálos Rezső. Kis János kiadatlan emléksorai. A derék dunántúli ev. superintendens, Kazinczy barátja írta az alábbi, eddig ismeretlen strófáját egy emléklapra. (A mult század elején nem emlékkönyv volt a divat, hanem diszes dobozban egyforma nagyságú kis lapok gyűjteménye.) A strófának külön érdekessége, hogy Kis Jánosnak klasszikus formájú kevés verse közül való és A mulandóság c. Herder-fordításán kivül egyetlen sapphoi versszaka : Nem Tokay vessző' szüleménye, nectar, Mely csalárd bájjal díszes asztaloknál Kérkedik : — jó bort az idő erősít Drága barátom. Soprony Aug. 16-dikán 1821. Kis János. Közli : Gálos Rezső.