Valló István szerk.: Győri Szemle 1. évfolyam 1930.
I. évfolyam. 9-10. szám. 1930. november-december - Fára József: Kisfaludy Sándor ifjúkori költeményei
A' Zephirekhez. Pet'ken Erdélyben 1792. Kék violákon el öntve, Dóris — ott most szunnyadoz, Bal'samom illattal lepve, Gyönyörűket álmodoz, Szerelem szárnyas Postái, Pajkos kis Zephirusok, Repdesve mondjátok Néki, Hogy utánna sóhajtok. Vigyétek el szenyvedésim', Lebegjétek szerelmem' — Mondjátok : nagyok kínaim, 'S nyögjétek el gyötrelmem. Mondjátok : Őt én akkor is Híven szeretem mindég, Ha bár engem ő meg vet is, Mert áh! — e' szív — ér'tte égi Te a' ligetben Már korán reggel Szerelmet íityelsz Filemile ! A' Fülemiléhez. Segesvárott Erdélyben 1792. Én is a' kertben, Zöld ernyőiben Reggel mindenkor Azt énekelek De te örömit A' szerelemnek, S ah ! boldogtalan Én ! — gyötrelmit. A Ró'sának sorsa. Ró'sa Tavaszkor Te a bimbóból Majdan ki fakadsz, és óránként Feslesz belőle ; Ha osztán ki nyílsz 'S édes illatod' büszkén hinted ; Igen gyarló gátok, hogy ellent állyanak, Es bátor Uttyában sorompót vonnyanak. — Gyors szárnyakkal bir ő, szinte úgy, mint Amor, Üldözi a' szívet, valamint e' Lator ; De bezzeg ! nem pártoly, ha szert már tett egyre, Nem lézeng O, mint ez fészekről fészekre. — Nem szív az valóban, melly ez Istenségnek Nem hódúit, és oltárt nem emelt színének, Mert sorvadnak abban a' szent gerjedelmek, Jég az érzékenység, Idegek az Erek. Áldozzunk mi Sándor ! e ditső Felségnek, Adjunk buzgó r Temjént az O szent Tüzének, Mert Frigyét O köztünk olly Tsögre kötöttö, Mellyet fel nem bonthat sem erő, sem idő. — A Velikei és Besenyői Skublics család régi nemes család, amely eredetileg Vas megyében telepedett meg és onnan III. Károly uralma alatt költözött Zalába, ahol csakhamar szerepet játszott a megye életében.
