Valló István szerk.: Győri Szemle 1. évfolyam 1930.

I. évfolyam. 9-10. szám. 1930. november-december - Gálos Rezső: A két Mozart Győrött

A két Mozart Győrött. 1. Az öreg Mozart Leopoldnak a köztudat még a nevét is alig ismeri. Csak a nagy Mozart életírói emlegetik, mert a fiáért és a fia dicsőségének élt, kisérte útjaiban, följegyzett róla naplóiban s megírt leveleiben mindent, amit megért. Es a zenetörténet írta be nevéhez, hogy épen fia születése évében (1756), a Mozartok ősi szülőföldjén, Augsburgban, Lotternél egy hegedűiskolája jelent meg, amelynek paedagogiai jelentősége van, mert az első mód szeres ilyen alkotás Leopold Mozart (1719—1787) könyvkötőmester fiának született; a keresztatyja, Grabher kanonok neveltette, Salzburgba küldte az egyetemre és abban reménykedett, hogy előbb-utóbb „a fiúból pap lesz". De a tizennyolcéves gyermekifjuban, aki félig-meddig az augsburgi öreg székesegyház kórusában nőtt fel, fölébredt, öntudatra kelt a muzsikus, két év múlva félbenhagyta jogi és teológiai tanulmányait, s hogy megélhetése legyen (a kanonok űr bizonyára megharagudott rá) beállt grófi komornyiknak, és — muzsikált a grófjának. Sokkal többre világi pályáján nem is vitte : mikor az érsek zenekarának hegedűse, utóbb második karmestere lett, az etikett megállapította rangja akkor is alig volt több, mint a belső komornyikoké. De a zenéjére büszke volt. Kissé hiú, tetszelgő, egészében mégis gondos, rendszerető, becsületes mesterember lett belőle, nemesebb törekvéseivel tiszteletreméltó nyárspolgár. A zeneköltésben sem jutott följebb. Alkotásainak csak történeti jelentőségük van, emléküket csak a kegyelet patinája szépíti. Előadó művészete valamivel nagyobb lehetett, hallása, technikája jobb, mint a teremtőereje. Nem volt istenihlette géniusz — csak jó zenetanító, s ebbéli nevelőmunkájával is részese fia dicsőségének. Képzelete, amely alkotásaiban, még fiától is csak aránylag legtöbbrebecsűlt egyházi zenéjében sem mutatkozik meg, ragyogó színekkel varázsolta ábrándjaiba gyermekei jövőjét. A hírnév és dicsőség néki, a robotba dolgozó, küzködő hegedűsnek azt a nagyúri pompát, kényelmet, több mint gondtalan jólétet jelentette,