Valló István szerk.: Győri Szemle 1. évfolyam 1930.

I. évfolyam. 7-8. szám. 1930. szeptember-október - SZEMLE - Győri Szemle. Az idei győri tárlat. — A Kisfaludy Irodalom Kör munkája

Az idei győri tárlat. A Győri Képző- és Iparművészeti Társulat ezévi kiállítása — október elején — mennyiségileg oly arányú és kvalitásban oly színvonalú volt, hogy mint jelentős eseményt könyvelhetjük el Győr művészeti életében. A kiállító művészek nagyobb fele régi ismerőse a közönségnek, de egyrészt ezek a régiek is oly művekkel szerepeltek, amelyek munkásságuk komoly fejlődéséről tesznek tanúságot, másrészt oly új és fiatal tehetségek mutatkoztak be ez alkalommal, hogy a kiállítás örvendetes meglepetés számba ment. Mindenkit meglepett Pandúr Józsefnek új iránya. Képeinek újszerűsége, bár első pillanatra talán idegen hatások jelentkezését mutatja, szerintünk tulajdonképen ennek az egészen kiváló tehetségű művészünknek bámulatos frisességéről tanúskodik. Megszokott szinei elvesztették eddigi nehézkességüket, levegősek lettek s hangulattal telítődtek. Tájképének felhős ege, Don Quijote-jának tragikus hangulata, török lovast ábrázoló vásznán a tábor tarkaságának elővillanása a háttérből, mind oly szépségek, amelyekkel eddig nem találkoztunk nála. Szent László harca a kún vitézzel viszont még a régi Pandúrt mutatja, de igen előnyösen. Legtermékenyebb festőnk Kassa Gábor. Termékenysége szinte aggasztó méreteket öltött s attól lehetett félni, hogy a túlprodukció az elmélyedés rovására megy. Idei kiállítása, bár szintén hihetetlen nagy munkásságról számol be, igen kellemes csalódást jelent e tekintetben. Képeinek tekintélyes része ugyanis rohamos előhaladásról tesz tanúságot. Most már biztosra vehető, hogy mestere tud lenni annak a színgazdagságnak, amely oly pazar bőséggel árad palettájáról s amelynek összefogásához ugyancsak erős tehetségre van szükség. Különösen azokon a képein sikerült ez neki, amelyeken nem próbálta a fény-árnyék meleg varázsát hideg színekkel megvalósítani. Talán legérettebb alkotása, egyúttal a kiállítás egyik legszebb darabja volt „Külvárosi utcája", amelyen a szinek pompája szinte tökéletes zenei összhangba olvad. A „Nyári délután falun", „Kikötői részlet", „Részlet a régi Münchenből", „Széchenyi- tér", „Téli hangulat", „Örög ember", mind csupa meglepő alkotások. „Dr. Horváth László ügyvéd arcképe" így színeinek nemes akkordjával, mint e jellemzés meggyőző erejével, „Keller Sándorné arcképe" különösen az arckifejezés pompás elevenségével egészen elsőrangú. Ugyancsak az arcképfestés terén érte el legszebb sikereit Békéssy Leo, akinek különösen újabb portréin a színezésnek nemes előkelőségével találkozunk. Szabó Alajos és Herritz Oszkár megszokott kvalitásaikkal szerepelnek, mig Csák bizonyos csalódást jelent az idén. Jól ismert vendége a kiállításnak Szabó Aurél, akinek vásznai ez alkalommal is fényesen tanúsítják, hogy tőle mindig csak elsőrangút kapunk. Kár, hogy a soproni Horváth József mindössze két képet küldött. „Kényes kérdése", amellyel az aquarell kiállítás első díját nyerte el, remekmű.