Valló István szerk.: Győri Szemle 1. évfolyam 1930.

I. évfolyam. 7-8. szám. 1930. szeptember-október - Pfannl Jenő: Régi ábrák és képek Győr váráról

a súlypont. Àttekintési térkép, finom munka. Anonym. Megjelent Schwandtner : Scriptores rerum Hungaricarum-han, 1746. Méretei 145X65 m/m. 5. Hasonló hozzá a Csallóköz (Schüttinsel) nagyobb méretű térképe, rajta Győrvár a Montecuccoli-korszakban. Felül kereten kivül Pozsony, Győr és Pannonhalma, alul Komárom, Tata és Esztergom látképe. Topográfiája önkényes. Győr északi és keleti frontján palánkok. Rézmetszet. Véste Heyschmann. Méretei 536X408 m/m. 3. Távlati ábrázolás. Első állapot. 1. Győrvár eddig ismert legrégibb ábrázolása Zenoni Domenichino (Zenoi Domenico)-tól származik, aki 1570 körül mint festő és rézmetsző Velencében működött. E szerint Győrvár alaprajza szabálytalan sokszög, északon a Duna, nyugaton a Rába vize határolja, mig a többi oldalon ezek vizétől táplált várárok vette körül. A Duna-vonal nyugati sarkán van a tulajdonképeni vár (Castrum) a várbástyával, melyet még külön belsőfal is övez. A keleti szögletben áll a szentdombi-bástya. E két sarokbástya között az ivalakú Duna-bástya. A keleti oldalon a középen előugrik a középbástya, a déli oldal csatlakozásánál az új-bástya. A déli oldal közepén a császár-bástya, ettől nyugatra, e metszet szerint, a vár egyetlen kijárata, a fehérvári-kapu, előtte híddal. A Rába-vonal csatlakozásánál a Rába-, vagy magyar-bástya. Az utóbbi és a várbástya között, közelebb az utóbbihoz, a Sforzia-félbástya. A várbástya, Duna-bástya között és ettől a szentdombi-bástyáig, valamint a Rába-bástya és a Sforzia-félbástya előtt a várárok vize nem ért a falakig, hanem előttük még föld, part van. Szemben a várbástyával és a Rába-bástyával, ezektől nyugatra, egy-egy híd vezet a Rábán, illetőleg a Rábcán át. A várbástya déli sarkától félkörben fal húzódik, mely a várfalakon belül a vár- és Dunabástyát összekötő főfallal a Duna-bástya felé eső harmadában csatlakozik. Ezen a falon hét félköralakú és két négyszögalakú előugrórész látható; e két utóbbi között, legalább egyikében, kell Villányi szerint a belső várba vezető kaput keresnünk. A negyedik félköralakú előugrón csonka, mig az ötödiken hegyes torony áll. A belső falak mögött nagyobb épület és ettől északnyugatra, délfelé húzódó, épülettömb, két toronnyal. E csoport déli szárnyától alacsony fal húzódik a belső főfalig. A két toronyban Villányi az 1566-iki tűzvész leírásánál említett puskaporos- és őrtornyot véli feltalálni, melyet Salm gróf fáradozásainak sikerült a tűzvésztől megmenteni. A székesegyház tornyainak nyomát ezen a metszeten nem találjuk. Valószínű, hogy az 1529-iki tűzvész alkalmával a rombadölt tornyok anyagát várépítésre használták fel, s talán a magánosan álló épület lehetett a tornyatlan székesegyház.