Valló István szerk.: Győri Szemle 1. évfolyam 1930.

I. évfolyam. 4-6. szám. 1930. április-június - KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Somogyi Antal: A Szent Jobb oltára a győri székesegyházban

dombormű tárgyára, amivel úgylátszik, eddig nem volt tisztában a művészettörténeti irodalom. Pigler A győri Szent Ignác-templom és mennyezetképei cimü munkájában (9. 1.) pl. így írja le a domborművet: „Klasszicizáló Ízlésű csarnokban Szent László király jelenik meg Szent István sírjánál, hogy azt felbontassa ; de íme, a magas szarkofág tetejére dűlve, feltűnik Chronos, vagy a mindenható halál, kaszát és homokórát tartó szárnyas aggastyán képében, kiről viharos felhőkkel tovasuhanó angyal ragadja le a leplet ; a király megretten, a jobb sarokban földön ülő gyermekét dajkáló anya felfigyel s a másik oldalon álló herkulesi termetű sírbontó visszadöbben munkájától." Csányi leírása részletesebb, de ő is azt tartja, hogy a dombormű Szent László királyt ábrázolja Szent István király sírjánál. Sem Pigler, sem Csányi leírásából nem tűnik ki az ábrázolt esemény értelme. Egyszerre világos lesz azonban, mihelyt észrevesszük, hogy a felhők közt lebegő angyal kezében egy lepelén a Szent Jobbot tartja. A dombormű elgondolása és tárgya tehát a következő. Szent László Szent István szenttéavatása után, mint a jámbor hagyomány mondja, elmegy Székesfehérvárra, hogy a szent király ereklyéit feltárja. A templom mélyéből ünnepi menet vonul a sírhoz. Szent László megáll a szarkofág előtt s már épen parancsot akar adni ennek felbontására. Munkára készen, csákánnyal a kezében ott áll a sírbontó. Egy anya gyermekével a kíváncsi nép képviselője. Ekkor történik e csoda : a felgomolygó gyertyafüst valóságos felhővé terül szét s fölötte feltűnik egy angyal. Kezében a halotti lepel, rajta a szent király épségben maradt jobbkeze. Szent László megretten, a sírbontó kezében megáll a csákány s a gyermekét dajkáló anya ámulva figyel a csodálatos látványra. Chronos alakjával a művész az ábrázolás mély szimbolikus értelmére akarja felhívni figyelmünket : íme, a földi dolgokat múltba temető időnek, a mindent elporlasztó enyészetnek nincs olyan isteni ereje és jósága, mint aminő a szentekben él. A Szent Jobbot az angyal diadallal ragadja ki a koporsóból, ahol különben porrá esnék szét a halandó test. Bámulatos az az ökonómia, amellyel a művész az esemény lényeges mozzanatait néhány alakba sűríti. Szent László, a sírbontó, az asszony, továbbá Chronos és az angyal alakja elég neki, hogy őket kiemelve a mű gondolatát kifejezze. A többi alak és részlet alig kiemelkedő lágy formáival csak halk kísérőzenéje a témának. Az elmondottak alapján, azt hiszem, indokolt az a cim, melyet soraimnak adtam, s ezt a fekete oltárt, amelyet eddig Szent László oltára néven emlegettek, helyesebben nevezhetjük ezután a Szent Jobb oltárának. Somogyi Antal.