Valló István szerk.: Győri Szemle 1. évfolyam 1930.

I. évfolyam. 4-6. szám. 1930. április-június - KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Bedy Vince: A 16. és 17. századbeli győri kalendás egyesületek

Később, az 1610. évben ismét a posztónyiró legényekkel egyesülve kérték és kapták meg a még régebbi, a török hódoltság idején szintén elkallódott, 1523. évi céhlevelüket, vagyis kalendás egyesületi szabályzatukat Kérték pedig e régi és bevált egyesületi szabályokat a legényekkel együtt az öregmesterek, céhelőljárók is : Lukácsy Márton, Okichy István, Vahovecz János elŐljárómesterek, Kovácsy Márton, a szabócéh mestere, Banhga Pál pártfogó atya­mester, Kapronczay Gáspár, Csupor György mesterek, Rosenthal János fődékán, Ascaron Márton helyettes dékán, Egry Ferenc, Babatics János, Déry János, Jófejű Ferenc, Németh Miklós, Vida János legények, vagyis ifjúmesterek *) Ez időtől fogva ismét közös egyleti életet éltek e mester­legények. Az egylet szabályai nem foglalnak magukban utasítást a tagok iparára, munkakörére vonatkozólag. Iparág dolgában saját mesterük volt a gazda, akinek feltétlen rendelkezése alatt állottak ; ott voltak e célra a céh szabályai is, ezek a tanuló, felszabaduló, remekkészítő legény teendőit részletesen előírták, megszabták ama feltételeket is, amelyek szerint a felszabadult legény mesterré lehetett. De bizonyos, hogy ezek a szabályok a fiatal legények napi és társas életére, tisztességére-becsületére vigyáztak ; bizonyos, hogy lelki és anyagi érdekeiket védelmezték Az is bizonyos, hogy a mesterek, ha még úgy hatalmuk alatt tartották is segédeiket, sok jóakarattal, szeretettel kezelték őket ; a maguk fajtájának ismerték legényeiket, családtagoknak tartották őket és velük egy közösséget tartottak fenn. Amit pedig a pártfogó atyamasterekröl írnak a szabályok — hogy a beteg legényeket a maguk házába fogadták be, hogy a vándorló legényeket igen csekély díj ellené­ben lakással, élelemmel látták el — : akkora keresztény szeretetre, emberbaráti érzésre vall, amely ma is párját ritkítja és meg­szégyenítheti a másként gondolkodókat. A többi iparágon dolgozó legényeknek is meg volt a maguk egyesülete. Az egyes iparágak mesterei külön-külön céhekbe voltak tömörülve, természetes tehát, hogy e példát követve a legények is külön-külön egyleteket alakítottak. A szücsmesterlegények külön egyletévei okmányszerüleg a 16. század végefelé, 1583-ban találkoztam E mesterlegények viszály­kodásba keveredtek mestereikkel, a káptalannak kellett közöttük rendet csinálnia. A káptalan megparancsolta, hogy a fiatalok enge­delmeskedjenek a céhmesternek és az öreg mestereknek, de ezek viszont becsüljék meg és ne verjék a fiatalokat. Ha pedig a jövő­ben sem tudna a céhmester rendet teremteni közöttük, a városbíró elé vigye ügyüket. 2 ) *) Győr kápt. hit. h. Ivt. 6. felv. jk. 355. 1. 2 ) Győri kápt. hit. h. Ivt. IV. felv. jk. 340. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom