Valló István szerk.: Győri Szemle 1. évfolyam 1930.
I. évfolyam. 4-6. szám. 1930. április-június - Valló István: Az 1831. évi kolera története Győrött. (Második, befejező közlemény)
S követeli azt, hogy a jönni és menni kívánó lakósok útilevelet kapjanak s az utazókat eresszék be „Hogy pedig e város akármi módon elzár attasson, meg nem engedtetik" — mondta a választott község nagy nyomatékkal.-) A választott község tiltakozása azonban hiábavaló volt, a vesztegzár alól csak a kolerajárvány megszűnte után szabadult fel a város s hónapokon át kellett a határ lezárásának minden következményét szenvednie. A város lakosságának élelmiszerrel való ellátását a városi tanács azzal biztosította, hogy a szükséges lisztmennyiségről előre gondoskodott, de a kolera tartama alatt a legminimálisabbra csökkent a piacra való behozatal és a lakosság szinte kizárólag a révfalui és majoroki kertek terményeire volt utalva. Megállt a gazdasági élet, a kereskedők és iparosok alig kerestek valamit. A város tanácsa a kolera után egyre-másra azokat a kérelmeket tárgyalta, amelyben egyes polgárok — a kolera ideje alatt bekövetkezett gazdasági romlás miatt — bizonyos adók vagy bérek, árendák s egyéb fizetni való elengedését kérik. A város pénztárát pedig ugyancsak kimerítették a rendkívüli költségek. Az előző évi árvíz és kedvezőtlen időjárás miatt a városi pénztár amúgy is üres volt. Még az 1829., 30. és 31. évekről voltak kifizetetlen contók s ezeknek, valamint a katonai házbéreknek, salláriumoknak kifizetésére 20.000 frtra lett volna szükség. Az uralkodó cholera nyavalya és az utazásoknak megzáratása, mely által minden kereset meggátoltatott, a város jövedelmét megcsökkentették s a cameralis cassába semmi sem folyik be — állapította meg panaszosan a választott község s az udvari kamarához írt fel kölcsönfelvételnek engedélyezéseért. A kolerával kapcsolatos kiadásokra külön vettek fel kölcsönöket s külön pénztárban kezelték azokat. Az árvák kasszájából felvett 2000 frton kívül vettek fel kölcsönt : özv. Tüzkü Józsefnétől 4000 frt, Michl János szappanosmestertől 1000 frt, Szodfridt Józseftől 1000 frt, majd ismeretlen helyről 10.000 frtot. A járvány elleni védekezés költségeire vonatkozólag a választott községnek az volt az elvi álláspontja, hogy abban osztoznia kell a város minden lakosának. Rába István főbíró meg is kereste ilyen irányban a püspököt, a káptalant és a nemeseket is. A káptalan részéről Berghoffer Mihály c. püspök tökéletes megegyezését jelentette ki és a kérés alkalmával azonnal adott a maga részéről 100 v. frt hozzájárulást. Juranits Antal megyéspüspök a maga hozzájárulása fejében augusztus 31-én 500 v. frtot küldött a kolerakasszának. Nem ment ilyen simán a megegyezés a nemességgel, akiknek a részéről Tóth Imre táblabíró kijelentette, hogy „a magyar nemesség mindenféle adó alól a törvények által fölmentve lévén és azon esetre, ha valamely adó kivetése magát előadná, ez l ) Választott község jegyzőkön-, ve.
