Valló István szerk.: Győri Szemle 1. évfolyam 1930.

I. évfolyam. 1-3. szám. 1930. január-március - Csányi Károly: A győri székesegyház fekete-oltárai

Madonnának, tehát Magyarország- védőjének felajánlja A szent király a tér baloldalán helyezkedik el ; a jobbján álló apród, párnán, a szent koronát és a jogart emeli. Szent István jobbját a koronán nyugtatja, baljával pedig az országalmát a Szent Szűz felé nyújtjaMögötte és a dombormű előterében 18. századi díszmagyar-ruhás nemesek állnak ; ez utóbbiak lábainál földön ülő apród, aki az ország címerével ékes, ovális pajzsot tart. A jelenet hátterét gót boltíves templom-belső alkotja. A másik oltár domborműve Szent László királyt ábrázolja Szent István király sírjánál. A bárok templombelsőben lejátszódó jelenet felső részén, felhőzet közt, lebegő angyal jelenik meg. A dombormű . baloldalán, lépcsőkön nyugvó, magas talapzaton, szarkofág emelkedik, tetején Kronosz fekvő alakja. A szarkofágban a rajta levő felirat : Stephanus Rex Hungáriáé XV. Aug. Anno MXXXVllI. is igazolja. A szarkofág előtt, a dombormű balszélén munkás áll, élénk mozdulatban, jobb kezében csákány, baljában véső, lábainál a földön ásó fekszik. Szemben a szarkofággal, gazdag redőzetü köpenyben áll Szent László király, mögötte apród és magyar urak alakjai, 18. századi ruházatban ; az előtérben a földön ülő anya, ölében gyermeke. A háttérben, lapos domborműben püspök alakja látszik, kíséretével. (Tietze említett cikkében tévesen nevezi Kronosz alakját Szent Istvánnak.) A domborművek mérete 130—266 cm. Különösen érdekes és megkapó a domborművek kezelése. Az előtérben levő alakok egy része kihajlik a domborműből, mig a háttér és az ott látható alakok egészen laposan vannak ábrázolva. Ezáltal a dombormű perspektívája mélyebb hatású. Részletei finomak, kompozíciója is harmonikus. Mind eme sajátságok kiváló művészről tanúskodnak. Nem csoda, ha maga Tietze-Conrat is, miként már fentebb említettem, Donner művének tartotta a két gyönyörű domborművet, és keletkezési idejüket az 1735 körüli időre tette. Az a körülmény, úgy látszik elkerülte figyelmét, hogy mindkét oltár copf-, azaz XVI. Lajos-stílusú, amelynek kora a 18. század második felére (1760—80.) esik. Donner már 1741-ben meghalt és működési ideje összeesik a barok-stílus korával. Az oltároknak, illetőleg a két domborműnek ez esetben a Zichy-féle restaurálás előtt kellett volna elkészülniük. A fentemlített stílus-sajátság révén jómagam is kételkedem Donner szerzőségében, arra gondolva, hogy talán valamelyik kivá-