Bedy Vince: A pápóci prépostság és perjelség története /Győr egyházmegye múltjából 6. (Győr, 1939)

II. A Szent Ágoston-rendű remeték pápóci kolostora és perjelsége

A perjelség mint külön egyházi javadalom. A perjelség kegyuras ága. Gelsey Margit alapítónő 1371-ben tett végrendeletében határozottan a magyar király pártfogása és kegyurasága alá rendelte a pápóci kolostort. A királyok jóakaratát és védelmét tényleg tapasztalta is a török foglalás okozta pusztulásáig. A szoros értelemben vett kegyúri jogról azonban a kolostor fennállásáig nem is lehetett szó. Elöljárójukat a szerzetesek saját szabályaik szerint maguk választották. A választásba a kegyúrnak beleszólása nem volt. Mikor azonban a törökök elfoglalták Pápócot és a szerzeteseket elűzték onnét, vagy elmenekültek előlük, és a kolostor megszűnt, a perjelség pedig egyházi javadalommá vált, melynek adományozása a kegyurat illette meg a szerzetnek esetleges visszaállításáig, ekkor kezdődött a király tényleges kegyúri joga. A protestánssá lett Nádasdy-család az alapítónővel való rokonság címén, mint ezt a prépostságnál is megkísérelte, elfoglalta a kolostor birtokait és földesúri jogon a kegyuraságot is magának követelte. Ugyanis a perjelség birtokait nem tartotta meg a maga használatára, hanem a címet is, a hozzá kötött javadalmat is egyházi férfiúnak adományozta. A király adományozásával okiratszerűen csak két esetben találkozunk: Zlatáry Péter és Nyéki Vörös Mátyás perjelségénél; még két esetben csak következtetünk a király adományozására. Minden más esetben a Nádasdy-család gyakorolta a kegyúri jogot. Talán e nem országos dologra nem is fordítottak a magyar királyok nagyobb figyelmet; talán a hatalmas Nádasdy-családnak elnézték ez erőszakos jogfoglalást. Az immár katolikussá lett Nádasdy-család Széchenyi György püspök beleegyezésével a sárvári plébániával kapcsolta össze a pápóci perjelséget. E címen a Nádasdyak iószágvesztése után a sárvári uradalomba — királyi adomány fob, tán — beiktatott Draskovich-család lett a plébániával együtt a perjelség adományozó kegyura is. Később ugyanennek az uradalomnak birtokosa, az Inke\-család, végül a Szilycsalád gyakorolta a kegyúri jogot. A szerzet visszaállítását akadályozta a kolostor és templom megrongálódása; akadályozta a kegyúr is, aki maga is számot tartott a perjelség birtokára; akadályozta a címnek és velejáró birtoknak egyesek számára történt adományozása, akik hatalmas pártfogóikkal védelmezték saját anyagi előnyüket. Betetézte pedig a sárvári plébániába való bekebelezése.