Bedy Vince: A pápóci prépostság és perjelség története /Győr egyházmegye múltjából 6. (Győr, 1939)

I. A pápóci prépostság

könyve« c. munkájának megírásában. Nagy gonddal és szeretettel végezte az orsolyita iskolák igazgatását és a káptalani birtokok kezelését. 1931-ben kapta meg a pápóci prépostságot, melyet 1937. július 27-én bekövetkezett haláláig megtartott. 1937— Ragats János dr. 1879-ben született Nagycenken. Hittudományi tanulmányait a bécsi egyetemen fejezte be 1901-ben. Mint végzett papnövendék Kürthy Lajos családjánál nevelősködött két évig, közben 1992ben pappá szentelték. 1903—1909-ig előbb a kisebb, majd a nagyobb papnevelő-intézet tanulmányi felügyelője volt. Közben, 1907-ben, a győri kir. katolikus tanítóképzőintézet tanára lett. 1909-ben a győri középiskolai kat. internátus igazgatójává és a hittudományi főiskola rendes tanárává nevezte ki megyéspüspöke. Ezt az állását 19ÍCban a püspöki titkársággal cserélte fel. Fetser Antal püspök mellett egészen 1924-ig vezette a püspöki irodát. Miután 1922-ben székesegyházi kanonok lett, 1924-ben Győr sz. kir. város győrbelvárosi plébánossá választotta. 1925-ben elnyerte a lébényi apátság címét, melyről 1934ben lemondott, miután a káptalani rangsorban a szentadalberti prépostságig ért el. 1936-ban megvált plébániájától és í937-ben elnyerte a pápóci préposti javadalmat. Breyer István püspök a püspöki szentszék élére állította és rábízta a hittudományi főiskola igazgatását. XI. Pius pápa 1938-ban prelátussá nevezte ki. Káptalana bizalmából ügybuzgó vezetője a káptalani gazdaságnak, gondos őre a nehéz viszonyok között a pápóci préposti javadalom érdekeinek és bőkezű támogatója az Isten dicsőségét szolgáló egyházi intézményeknek. Plébánosi működésének emlékére jelentékeny költséggel renováltatta a székesegyház déli, Szent István vértanúról elnevezett hajójának mennyezetképeit, az esperessége idején alakult győrgyárvárosi lelkészség plébániatemplomának és a Szent Imre herceg-úti, új győrnádorvárosi lelkészség templomának építéséhez, valamint az orsolyiták templomának tatarozási költségéhez jelentékeny összegekkel járult hozzá. Az általa élvezett javadalmak és címek múltja iránt is érdeklődött. Nagy gonddal és utánjárással kiegészítette plébánoselődei arcképsorozatát, anyagilag támogatta Barcza Leánder dr. bencés tanár »A lébényi apátság« c. művének megjelenését, és jelen mű is az ő nemesszívü áldozatából jelenik meg.