Bedy Vince: A pápóci prépostság és perjelség története /Győr egyházmegye múltjából 6. (Győr, 1939)

I. A pápóci prépostság

regben született, teológiai tanulmányait a budapesti egyetemen végezte, 1865-ben vette fel a papi rendet. Kisboldogasszonyban káplán, 1866-ban szemináriumi tanulmányi felügyelő, 1867-ben püspöki udvari pap, 1878-ban kanonok, 1883—1890-ig papnevelőintézeti igazgató, 1884-ben c. apát, 1896-ban pápóci prépost, 1903-ban apostoli főjegyző, 1905—1910-ig püspöki helynök. A történeti kutatás terén buzgósággal dolgozott: az 1876. és 1877. évi győri egyházmegyei névtárban okiratok alapján összeállította a győri püspökök és kanonokok névsorát. 1914-ben »Az 1171. évi bakonybéli összeírás és I. András győri püspöksege« címen értékes történelmi tanulmányt adott ki. Kéziratai között ismertünk értekezést II. Miklós győri püspöknek a Csák-nemzetségből való származásáról. Mint pomológus elsőrendű tekintély volt. Meghalt 1924. július 13-án, miután végrendeletileg Révfaluban, az Erzsébet királvné-uton lévő házát és kertjét a papnevelőintézetre hagyta. 1924. szept.- 1929. dec. 31. Molnár Ignác dr. 1856ban Faradon, Sopronmegyében született. Teológiai tanulmányait a budapesti egyetemen végezte és a bécsi Szent Ágostonról nevezett intézetben fejezte be. Tatai káplán, majd szemináriumi előljáró, a teológiai főiskolán tanár, esász. és kir. udvari káplán, előbb kisszcmináriumi majd nagyszeminári'umi igazgató. Mint ilyen sokat fáradt az új szeminárium megépítése, felszerelése körül. A szeminárium telkének egyik részét saját költségén vette Győr várostól. 1906-ban győri kanonok, 1910-ben c. prépost, 1923-ban pápai prelátus, 1924. szeptemberétől pápóci prépost. Nagy buzgalommal résztvett a lelkek gondozásában, az Oltáriszentség imádásának terjesztésében. Bőkezű pártfogója volt a szegényeknek, minden katolikus ügynek, főleg támogatásraszoruió paptestvéreinek. Általános örökösévé a győri papnevelőintézetet tette. Meghalt hosszú betegeskedés után 1929. december 31-én. 1930-ban betöltetlen a prépostság. 1931 1937. júl. Zalka László dr. A sopronmegyei Jobaházán született 1862-ben. Hittudományi tanulmányait a bécsi egyetemen végezte és mint végzett pazmanitát 1885-ben szenteltették áldozópappá. Két évig a lelkipásztorkodásban tevékenykedett. 1887-től kezdve szemináriumi elöljáróként működött, míg 1894-ben el nem foglalta hittudományi főiskolai tanszékét, melyet 1911-ben kanonoki stallummal váltott fel. 1907-től kezdve intézte az egyházmegyei tanfelügyelőség ügyeit. Itt szerzett tapasztalatai segítették »Az iskolai közigazgatás kézi-