Bedy Vince: A pápóci prépostság és perjelség története /Győr egyházmegye múltjából 6. (Győr, 1939)
Név- és helymutató
A pápóci négykarélyos, emeletes kápolna műszaki leirása. A központos templomok és kápolnák típusa Magyarországon a román stilus korában igen elterjedt volt. Az ilyen elrendezésű építményeket gyakran önállóan használták istentiszteleti célra, de sokszor építettek ilyeneket egy-egy nagyobb templom közelébe és akkor vagy keresztelő, vagy temetői kápolnának használták. A középkor folyamán a hivek a templom körül temetkeztek, ez a tér volt a cinterem, amelyet fallal vettek körül. A temetőfalon belül, de a templomtól teljesen különállóan, központos kápolnát emeltek és azt temetési szertartások céljaira használták. Ilyen temetőkápolnával gyakran találkozunk Alsóausztria területén (Tulln, Mödling, Deutschaltenburg, Pulkau stb.). A temetőkápolnákat gyakran arra is alkalmassá tették, hogy a temetők kiürítésekor összegyűlt halotti maradványokat (csontokat) bennük összegyűjtsék. Erre a célra szolgált az u. n. ossarium (csontház), amely helyiség a kápolna földszinti padlója alatt volt elhelyezve. Ilyen ossariumos temetőkápolnára jó példa Alsóausztriában a tullni, vagy Magyarországon a Selmecbányái, amelyet később, az Óvár külső várfalában, bástyaként felhasználtak. A temetőkápolnák nem mindig ossariumosak. Nincs ossariuma például a jakinak. Ez esetben a temetői központos kápolnák csak a halotti szertartás céljaira szolgáltak. A központos kápolnák alaprajzai igen változatosak; gyakran köralakuak, amelyhez néha a keleti oldalon kis apszist csatoltak; lehetnek továbbá nyolcszögletesek vagy négyzetesek is, de elég gyakran négykarélyosak. A négykarélyos forma célszerű alak volt, mert a köralaknál nagyobb a befogadó képessége, másrészt könnyebben lehetett beboltozni a karélyokkal felosztott teret, mert a boltozást így kisebb szakaszokra lehetett osztani. A négykarélyos, központos egyházi építmények típusát a pápóci kápolna őrizte meg, amely szoros rokon-