Bedy Vince: Győr katolikus vallásos életének múltja /Győr egyházmegye múltjából 5. (Győr, 1939)

III. Újabbkori plébániák, templomok, kolostorok

A Szent Miksa-, ma Rákóczi Ferenc-utcában áll az intézet. A Szent Miksa-téren saját kútja is volt, melyet később közös használatra engedett át. A ház és templom háta mögött elkerített kis kertecske is tartozott hozzá, mely később az utcatestbe olvadt bele. Mikor a ferencesek eltávoztak Győrből, a káptalandombi lelkészek vették át az intézet és templom lelkipásztori gondozását; ma is az ő joghatóságuk alá tartozik a templom. Ez az intézmény a város szegény ügyének nagy szolgálatot tett; a mai időig őOO-nál több szegény nyert benne nyugodalmas életet öreg napjaira. A világháború és az utána következő vagyoni összeomlás megsemmisítette tőkéjét, és így az intézet életét megszüntette. Bérháza jövödelmez ma annyit, ami ma még elég a ház és a templom legszükségesebb tatarozására. Az ispita vallásos, királyhü, hazafias, elöljárót tisztelő életére világot vet az az esküminta, mely szerint az ispita felügyelője, bírója esküdött hivatalának elfoglalásakor abban az időben, melyben az intézet a város gondozása alatt állt. A győrvárosi magyar koldusok Xenodochium, vagyis ispitabeli bírójának esküje: Én N. N. esküszöm az élő Istennek, az ki Atya, Fiú, Szent Lélek, telyes Szent Háromság egy Isten, Boldogságos Asszoniunk Szűz Máriának és Istennek minden Szentinek. Hogy én Istennek, ő Szent Felségének, annak utánna az én koronázott választott királyomnak, és az Győr városához hűv és igaz leszek, és én előttem feliebvaló tisztviselőknek, ugi mint Győr városa fő Birájának, és birám után való nálamnál feliebvaló tisztviselőknek engedelmes leszek és szavukat fogadom. Az én Ispitabeli Bíróságomban tisztán és igazán eljárok, nem tekéntvén Atyafiságot, sem barátságot, félelmet, gyűlölséget, sem adománt, sem kedvezést, se más emberi tekéntetet, minden személyválogatás nélkül, valamit az keresztyén jó akaró Uraink testamentumban hadnak az ispitabeli koldusoknak, avagy más akármi móddal adnák, avagy amit az szent templomok előtt alamizsnát adnak, és kezemhez jön, hogi az magyar ispitabeli koldusok között egiaránt osztassék, igazán egiaránt mindenkinek kiosztom; és fottáiglan kinek-kinek az ő részét kiadom; és magamnak abbul semmit ki nem fogok, se magamnak meg nem tartok semmit is, se 'fáradságomért, se érdememért. Alamizsnájukat pedigh nálam nem tartóztatom, hogh azzal magamnak hasznot fordítsak, vagi kereskedgiem. Gyűlölségből pedigh senkit nálamnál feliebvaló híre nélkül az Ispitábul ki nem küldök, ki nem vetek. Az szegéniek fogyatkozására, ruházatára szor-