Bedy Vince: A győri székeskáptalan története /Győr egyházmegye múltjából 3. (Győr, 1938)
Második rész. A kanonokok névsora
által. 1842-ben kerületi alesperes, 1854-ben t. kanonok, 1858-ban tényleges győri kanonok; 1861-ben c. prépost; rábai, mosoni, 1864-ben soproni főesperes, majd olvasókanonok. — Irodalmilag is működött, a bérmáltak megerősítésére könyvecskét adott ki, ( a helytartótanács felhívására pedig a horvát tanuló ifjúságnak írt útmutató könyvet. — Meghalt 1871 augusztus 1-én. (Album sacerdotum Dioec. \ 1858— 1878. Zerpák János. A tolnamegyei Ireghcn született 1809-ben. A filozófiát Budapesten, a teológiát Győrött tanulta. 1833-ban vete fel a papi rendet. 1837 —58-ig a püspöki udvarban teljesített szolgálatot; 1858ban kanonok és komáromi főesperessé lett; a szeminárium igazgatói tisztét bízta rá a püspök, majd mint városplébános a lelkipásztori életben működött. 1859ben c. apát. Káptalani rangsorban 1864-ben mosoni íőesperessé, 1868-ban szentadalberti préposttá,, 1870-ben pápóci préposttá lépett elő. 1865-ben a teológiai főiskola prodirektori tisztét is ráruházlta a püspök, 1870-ben helynökévé nevezte ki. 1876-ban a skardoni v. püspök méltóságát nyerte el, majd a vaskoronarend lovagkeresztjét kapta meg. — Meghalt 1878 január 30-án. (Album sacerdotum Dioec.) 1859— 1862. Schreiber László. 1828-ban született; teológiai tanulmányait Pesten végezte, a bécsi Augustineumban fejezte be. A papi rendet 1851-ben vette fel. Rövid ideig Brunswith Ferenc gróf családjánál nevelősködött, majd az esztergomi érsek udvarában szolgált, honnét Simor János püspök hozta magával titkárul. Irodaigazgatóból 1859-ben kanonok, komáromi főesperes, c. szekszárdi apát. — Meghalt 1862 október 23-án. (Album sacerdotum Dioec.) 1864—1896. NogáU Károlp. Győrött született 1816ban: teológiai tanulmányait a budapesti központi szemináriumban végezte; a papi rendet 1840-ben vette fel. 1843-ban Deáky Zsigmond segédpüspök titkára, 1844-ben Pálffy Ferenc gróf fiai nevelője, de még ez évben környei plébános; 1858-ban kisebb szemináriumi rektor és teológiai tanár; 1860-ban t. kanonok, 1864-ben tényleges kanonok és locsmándi főesperes; 1865-ben c. apát; 1870—4-ig szentadalberti prépost, 1874-ben őrkanonok, 1878—96-ig pápóci prépost és püspöki helynök; 1879-ben ozerói v* püspök. — Meghalt 1896 július 2-án. (Album sacerdotum Dioec.)
