Bedy Vince: A győri székeskáptalan története /Győr egyházmegye múltjából 3. (Győr, 1938)

Második rész. A kanonokok névsora

egyházi káplán. 1656—9-ig kanonok. 1659 elején lemondott kanonoki stallumáról, elment fehéregyházi plébánosnak. Ö kezdte meg! a jelenlegi fehéregyházi templom építését a hegyen, hol a régi Szent Márton-templom is állott. Meghalt Fehéregyházán 1676-ban. (Mohi Adolf közlése után.) 1658—60. Jongelin Gáspár mesterkanonok. Született Antverpenben 1605. körül. A Szent Salvatorrói nevezett belgiumi cistercita kolostorban tett ünnepélyes fogadalmat. Mint fiatal szerzetes Franciaországban, Németországban utazott, és gyűjtötte az adatokat az öszszes ciszterciták történetéhez. Először Disenbergben (Disibodenbejg) választották meg apátnak, azután 1642-ben Eyssersthalban (Uterina Vallis). Mindkét kolostor Bajorországban volt (Rheinpfalz), közel feküdt a mai Landau városhoz. Eysersthal község ma is létezik, de az apátságot a franciák 1794-ben elpusztították. A wesífaliai békekötés előtt mindkét kolostorból a luteránusok űzték el. Bécsbe menekült, és III. Ferdinánd királ pártfogására Eszterházy László gróf a kismartoni plébániát adta neki, hol 1650—9. lelkipásztoroskodott. Draskovich György püspök plébániája megtartása mellet; győri kanonoki stallumot adott neki. A plébániát valószínűleg 1659-ben hagyta el, mert ekkor már administratorról szólnak a kismartoni anyakönyvek; viszont a káptalani számadókönyv ekkor is plébánosnak nevezi, aki gyakran távol volt Győrtől, azért egyik-másik részesedésből ki is zárta a káptalan. Tudós és jámbor egyházi férfiú volt, kit az 1651. évi Can. Visitatio szerint hívei mirum in modum tiszteltek. 1653-ban Eleonóra királyné a kishőflányi jóhírű javadalomra ajánlotta őt Eszterházy Pál grófnak, — de eredmény nélkül. 1657. július 2-án ő vezette a szokásos kismartoni zarándoklatot Lorettóba, hol egy zsidó férfit és egy zsidó nőt megkeresztelt a féligkész nagy templomban. 1659-ben július 2-án jelen volt mint győri kanonok a lorettói országos hírű templom felszentelésén. Ekkor már Historiographus Regni Hungáriáé címet adtak neki. E címet Révay Péternek de Monarchia et Sacra Corona Regni Hungáriáé Centuriae septem című, 1659-ben Frankfurtban kiadott munkájához írt toldalékért kapta; e toldalék címe: a nádorok és országbírók fegvzéke. 1660-ban visszatért hazájába, ott 1669-ben meghalt. Nyolc, a cisztercitákra vonatkozó munkát hagyott hátra; a 9. és 10. tizedik Révay említett munkájának toldaléka.