Bedy Vince: A győri székeskáptalan története /Győr egyházmegye múltjából 3. (Győr, 1938)

Második rész. A kanonokok névsora

1638-ban rajki prépost; Sobry Márton lemondása után veszprémi nagyprépost 1640—57-ig. Már 1636-tól kezdve tagja volt a vasvári káptalannak is, hol az olvasókanonoki stallumot bírta. A király a novii v. püspöki címet adta neki; 1644-ben Gyulay Kristóf, Csobáncz várának főkapitánya kegyúri jogánál fogva a javaitól megfosztott rátóti prépostságot adta neki. Sopronban oltárjavadalmat szerzett. Ezekhez járult a fehérvári nagy javadalma őrkanonokság, melyet 1641-től 1671-ig, sőt valószínűleg 1675-ig bírt. 1651-ben a zirci apátságot is megszerezte, majd a kir. tanácsosi méltóságot nyerte el. 1654-ben Tissinger János győri jezsuita házfőnök a győri olvasókanonoki stallumot kérte számára Püsky János püspöktől, mivel igen érdemes ember, a jezsuiták rendjének is kiváló jó barátja. E kérelmet a kápítalan is, Mansfeld Fülöp gróf győri főkapitány is támogatta, a püspök még sem teljesítette. 1656-ban mégis adott neki győri stallumot, melyet július 16-án foglalt el; 1656—8-ig mesterkanonok, 1658—60-ig éneklőkanonok, 1660—67-ig nagyprépost. A fehérvári őrkanonokság birtokai közül 1641-ben visszanyerte Kisbérfalut, Nagybérpusztát. Herovits őrkanonok (1618—21.) e birtokot Secy Jánosnak zálogosította el, melyeknek visszafoglalását Lippay György veszprémi püspök Zichy Pál győri vicegenerálisra bízta, de az nem tudta visszafoglalni. A zavaros időben Török István foglalta cl. YVrugonich Magdolna, boldogíalvi Seey János özvegye azt állította, hogy e birtok felét férje világi kézből vette át, másik felét a fehérvári őrkanonoktól bérelte. A birtokok elhagyatott puszták voltak, férje telepítette meg jobbágyokkal. Az erőszakkal foglaló Török István kezéből pedig sok fáradság után nagy költséggel váltotta ki. Mivel azonban Gorup Ferenc eredeti, hiteles okiratokkal igazolja, hogy a fehérvári őrkanonokság javaihoz tartoznak, per nélkül viszszabocsátja kezére; csak azt kívánja, hogy a mostani szüretből 100 akó bort adjon neki és a jobbágyok jogos követeléseit elégítse ki. összehalmozott javadalmaiból nagy vagyont szerzett: Komárom-, Fehér-, Tolna-, Mosonmegyében falui, pusztái voltak, melyeket részint örökáron, részint zálogban bírt, részint javadalmaihoz tartoztak. E vagyonából bőven jutott rokonainak, de került egyházi intézményeinkrtek is. Elajándékozta, felvallotta, majd meg visszavonta és újból másoknak, más intézményeknek adta birtokait. Csak néhány ajándékozó intézkedését so-