Bedy Vince: A győri székeskáptalan története /Győr egyházmegye múltjából 3. (Győr, 1938)
Második rész. A kanonokok névsora
a káptalan, hogy félévi jövedelme (8 1 2 forint, 1 arany, 11 bécsi dénár), amit egyszerre vett kézhez, lelkének veszedelmére válik. A papi élet iránt semmi kedvet és hajlandóságot sem mutatott; ismételt sürgetés, jövödelemtől való megfosztás után sem vette fel a papi rendet. Í546—51. években a püspöki várban az udvarbírói tisztet viselte; e minőségében sok kellemetlenséget okozott a káptalannak különösen akkor, midőn megvált a kanonoki stallumtól. A városbírót megverette, bebörtönözte. Ezért a püspöktől intézkedést kért a káptalan, mert e durvaságok napirenden voltak. A káptalan borait lefoglalta, sőt hatalma alá akarta kényszeríteni az egész káptalant. A számadókönyv szemrehányást tesz neki: a káptalan sok jótéteménye után tanúsít ily hálátlanságot; nem méltó a literátus névre, mert viselkedése szerint illiteralus. (Győri kápt. m. lvt. II. Szám. k. 314. 1. — III. Szám. k. 8. 9. 32. 44—46. 73. 1. — U. o. hit. h. lvt. 2\ Lad. K. Fasc. 471. sz. — Egyháztörl. Emi. V, 595. 1.) 1543. Nagyjenői Benedek mcsterkanonok. A nyári b\ vasárnap után installálta a káptalan. Ez egyetlen adaton kívül semmit sem tudunk felőle. (II. Szám. k. 316. 1.) 1545—52. Pécsy Mihály locsmándi főesperes. December 6-án installálta a káptalan kanonokká és főesperessé.; neki adta a Szentháromság-kápolna igazgatóságát is. E javadalom kertai és nagyszőllősi gabona- és bortizedét 1547-ben 90 magyar forintért adta bérbe Choron András devecseri birtokosnak. A győri püspöki várban az udvarbíró tisztét viselte. — Nyerstermészetű, szenvedélyes ember volt, a káptalannal ismételten összeütközésbe került. 1547-ben megkérte a káptalan, hogy udvarbírói tiszténél fogva tiltsa le a püspök börcsi jobbágyait a patonai erdő irtásáról. Az erdőt ugyanis annyira pusztítják, hogy a káptalan abdai malmához és malomgátjához szükséges faanyag sem marad meg. Pécsy erre oly indulatba jött, hogy a tisztességről, a becsületről, a szentevangéliumra tett esküjéről megfeledkezve, a káptalan iránt minden tiszteletet levetkezve, méltatlan gyalázó szavakra fakadt: » kutya legyek, ha az abdai malmot gátjával együtt szét ne hányatom, hogy többé uram jobbágyainak földjére és rétjére ne duzzassza a vizet; jobbágyaitokat pedig uram birtokáról kiűzöm és kiszórom. « Ily kifejezésekkel lépett ki a kápolnából, és a börcsi bíróhoz fordulva, azt ujjával megfenyegetve, így kiáltotta rá: » kutya bíró! akiket a káptalan jobbágyai
