Bedy Vince: A győri székeskáptalan története /Győr egyházmegye múltjából 3. (Győr, 1938)
II. A kanonokok kőtelessségei
A) Kórusi zsolozsma, napi szentmise, istentiszteletnél való segédkezés. A kórusi zsolozsma végzéséről, annak módjáról a 12—15. századokban keveset tudunk. Az egyházi törfvények szigorúságát sok tekintetben leg3 r engítette a helybenlakás hiánya, a különböző hivatalokban való szolgálat, melyek a zsolozsma közös végzését akadályozták. A helybenlakók bizonyára megfeleltek az egyházi törvények rendelkezésének. A 15. századtól azonban a győri káptalan szigorúan ragaszkodott szabályzatához. A távollevőket vagy másként akadályozottakat a karbeli papok helyettesítették. A Matutinumot és Laudest nyáii időben már reggel 5 órakor, valóban hajnalban végezték, a Prímát pedig a 6 órai plébániai szentmise előtt mondták el. Az Ujlaky-féle káptalani Constitutio (3. fej.) sürgeti, hogy a káptalan tagjai a megszabott időben valamennyien megjelenjenek a karban és ne sietve, a sza u vakat megcsonkítva, hanem ájtatosan, tagolva, méltóságteljesen mondják és énekeljék a zsolozsmát. A méltóságok a rangjukat megillető sorban, a többiek pedig koruk szerint való rendben foglalják el helyüket a karban, és ne üljenek össze-vissza. (4. fej.) Azt is előírja, hogy mint mesterek, vallástanítók komoly ruhában: karingben és epomisban, vagyis kapuciumban jelenjenek meg a karban, mellyel a méltóságok mindkét vállukat fedjék be, a többiek pedig csak egyiket. (7. fej.) 1 ) A zsolozsmát felváltva mondták, részben énekelték. A Nocturnumok leckéit és evangéliumát mindig énekelték. Erre vall a Constitutio kifejezése is: 'devote et reverenter, ab omnibus decantentur. Határozotían ezt bizonyítják egyéb forrásaink világos kifejezései is, a leckék, evangéliumok énekléséről szólva. A lecke és evangélium éneklőjét meg is különbözteti okmányunk a zsolozsmát végzőétől: míg azt procedens-nek, addig emezt choraAz epomis hosszú, bélelt, ujjatlan, köpenyszerii ruha volt.
