Bedy Vince: A győri székeskáptalan története /Győr egyházmegye múltjából 3. (Győr, 1938)

VII. Az egyes kanonokok jövödelme általában, a török uralom, soproni tartózkodás alatt

A káptalanba bekebelezett szentadalberti és pápóci prépostságok haszonélvezői sokkal nagyobb javadalom­mal bírtak; valamint a nagyprépost, aki ötödöt, az ol­vasókanonok, aki tizedet, az éneklőkanonok, aki duplát kapott a quartából és tizedből — szintén több jövede­lemhez jutottak; később az őrkanonok is, aki Balony jö­vedelmét élvezte. A szórványos adatok, melyek mindig korlátozott időre vonatkoznak, nem nyújtanak alapot arra, hogy egy­egy kanonok valóságos jövödelmet századonkint meg tud­nók állapítani. A 18. században erősen javultak a gazdasági viszo­nyok; a jobbágyság felszabadulása, quarta és tized el­vesztése után a rendes, belterjes gazdálkodás pótolta ki a veszteséget. A földreform, vagyonváltság megcsonkí­totta a káptalan jövödelmet; többet ártott azonban az állami különböző értékpapírok megsemmisülése, mely a törzsvagyont egy csapásra eltüntette. Az 1872. évi Can. Visitatio, és annak alapján a legújabb káptalani Sta­tútum is 1131 forint =2262 pengőben állapítja meg a kanonok rendes jövödelmet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom