Bedy Vince: A győri székeskáptalan története /Győr egyházmegye múltjából 3. (Győr, 1938)
VII. Az egyes kanonokok jövödelme általában, a török uralom, soproni tartózkodás alatt
A káptalanba bekebelezett szentadalberti és pápóci prépostságok haszonélvezői sokkal nagyobb javadalommal bírtak; valamint a nagyprépost, aki ötödöt, az olvasókanonok, aki tizedet, az éneklőkanonok, aki duplát kapott a quartából és tizedből — szintén több jövedelemhez jutottak; később az őrkanonok is, aki Balony jövedelmét élvezte. A szórványos adatok, melyek mindig korlátozott időre vonatkoznak, nem nyújtanak alapot arra, hogy egyegy kanonok valóságos jövödelmet századonkint meg tudnók állapítani. A 18. században erősen javultak a gazdasági viszonyok; a jobbágyság felszabadulása, quarta és tized elvesztése után a rendes, belterjes gazdálkodás pótolta ki a veszteséget. A földreform, vagyonváltság megcsonkította a káptalan jövödelmet; többet ártott azonban az állami különböző értékpapírok megsemmisülése, mely a törzsvagyont egy csapásra eltüntette. Az 1872. évi Can. Visitatio, és annak alapján a legújabb káptalani Statútum is 1131 forint =2262 pengőben állapítja meg a kanonok rendes jövödelmet.