Bedy Vince: A győri székeskáptalan története /Győr egyházmegye múltjából 3. (Győr, 1938)
VI. A káptalan javadalma, jövödelmet
befolyásánál és kiömlésénél könnyen lehetett ráccsal elzárni, és így a halakat benne visszatartani. Arra nézve nem nyerünk okmányainkból felvilágosítást, hogy a Pánzsakép vallási szobormű-, vagy miféle emlék volt, és ki állította fel a Pánzsaér vidékére. 1529-től kezdve ez a tó is osztozott Győr sorsában; az erre kóborló török csapatok miatt nem fordíthatott rá gondot a káptalan; beiszapolódott. A közel fekvő Rába áradásai tönkretették. A 16. század másodíijk felétől kezdve forrásaink nem emlékeznek meg róla. Bálvánptó. Sárás határában találjuk e tavat. Keletkezésének idejét okiratainkból nem ismerjük; bizonyos, a 17. század elején már hasznot hajtott, tehát korábbi. Valószínű, a Kisduna kiöntése alkotta meg. Az 1612. évi határjárás alkalmával 18 tanú vallotta, hogy e tó a sárási pusztához tartozik, mindig, a |győri káptalan halásztatta. Ha idegen ember engedély nélkül ráment a tóra, hálóját elvették, megbüntették. 178 ) Ugyancsak ez évben egy alkalommal 2 forint 30 dénár haszonról; 1672ben 28 forintnál nagyobb haszonról számolnak be a káptalani divizorok e tó halászata címén. 179 ) A 18. század folyamán már nem sok hasznot hajtott e tó: 1731—56-ig a vámosiak 6 forintot fizettek a halászatért; 1756-ban új szerződést kötöttek a káptalannal, mely szerint a pusztáért és halászatért 50 forintot fizettek; de a réteket továbbra is a káptalan használta. 180 ) A tó már nincs meg, de helye és környéke Bálványos néven ma is lapos, vizenyős terület; a legújabb vízlevezető csatorna, melyből gép emeli át a Kisdunára a vizet, lassankint kiszárítja e területet. Kákató. Abda határában ismeretlen időben a Duna kiöntése létesített tavat, melyet a káptalan szintén töltéssel körülzárva halastóvá alakított át. 181 ) Jövödelmezőségét illetőleg két adatot tudunk felhozni: a 16. század közepéig 25—80 forint haszonról számolnak be okirataink; 182 ) mikor pedig 1546-ban Dezsőffy Ferenc győri lovaskapitány feltörette a tavat, a káptalan 200 forintnál több kártérítést követelt. A török háborúk idején ez a tó is elpusztult. 178 ) U. o. 20. T. 3101. sz. — 28. T. 3979. sz. 179 ) U. o. 29. Fasc. 6362. sz. — V. Szám. k. 63. 1. 180 ) U. o. 29. Fasc. 6371. sz. 181 ) U. o. 10. Cth. 772. 182 ^ U. o. I. Szám. k. .55. 382. 400. 11. — III. Szám. k. 56. 67. 1. i
