Bedy Vince: A győri székeskáptalan története /Győr egyházmegye múltjából 3. (Győr, 1938)

I. A káptalan alapítása, belső szervezete

quadrivium tárgyain kivül a papi nevelésnek is mesjterei. A 16. és 17. században a magyarságnak is menetdéke az iskola, azért »Magyar iskola « néven is emle>getik.

35

) Ezenkívül is a jelesképzettségű és irodalmilag működő kanonokok névsorát nem tudnók felsorolni anélkül, hogy külön kötetet ne töltenénk vele, azért csak a kiválóbb példák bemutatására szorítkozunk. Abban az időben, mikor a magasabb tudomány megszerzéséért külföldi főiskolákat kellett felkeresniök a tanulóknak, a győri káptalan több tagja tartózkodik e főiskolákon és szerzi meg a tudós kitüntető címét, a doktori rangot. A 14. században Pataky András, a 15. században Otting János, Kuthassy Tamás, Eöchey Miklós, Csepeli Benedek jogi doktorok. Szegedy Gergely és Nagyluchei Ábrányi István a paduai egyetemen tanulnak és szerzik meg a doktori rangot, sőt Nagyluchei a jogi kar rektora. A 16. században Sabariai Gáspár, Gerliczy Gerh gelj* szintén jogi doktorok, Várday Balázs pedig a jogi tudomány mellettt a szépművészetek doktora is. Gelsei Pethő Gergely a párizsi egyetemen, Nárday János Paduában tanul. Püspöki Orbán, Verőczey János, Szentmáriai Demeter a bécsi egyetemet látogatja; Egyeduthy Gergely a krakói egyetem növendéke, ahol magyar nyelvre fordítja Cureloniai Szaniszló Jakab, krakói astrologus művét: Kalendárium: Az égnek forgásábul megismert és elrendelt praktikáival eggietemben es mostani Urunk Jézus születése után 1571. esztendőre. A 17. században Dvornikovich Mihály Bolognában tanult. A római Szent Apollinaris intézetnek állandóan több növendéke volt, akik a győri káptalan jeles tagjaivá lettek; ezek között is kiváló Nagyfalvy Gergely nagy jogi tudásával.

36

) A 17. századból külön is ki kell emelnünk két jeles, nagynevű irodalmi munkást. Az egyik nyéki Vörös Mátyás, akinek életét, irodalmi munkásságát sokféle vonatkozásban feldolgozták már, azért nem kell felőle szólnunk. A másik Jongelin Gáspár idegen származású cisztercita rendű szerzetes, történetíró. A cisztercitákról 8 munkát írt; 9. és 10. munkája pedig magyar vonatkozású Catalogus Palatinorum et Judicum Curiae regni Hungáriáé. Ennek függeléke: De monarchia et S. Corona regni Hungáriáé, Centuriae septem; auctore Petro Révay, quas emendatas et auctas publicabat Comes Franc, de Nádasd Frankfurti 1659.

37

) 35

) Győrvárosi lvt. Telekjeg3

T

zőkönyvek. 36

) L. a kanonokok névsorában. — 37

) U. o.