Bedy Vince: A győri székeskáptalan története /Győr egyházmegye múltjából 3. (Győr, 1938)

VI. A káptalan javadalma, jövödelmet

a kuruc háború fosztotta meg a káptalant birtokainak egyik részétől is, dézsmajövödelmétől is. Csak hosszú idő multával jutott ismét hasznos jogainak birtokába. Már a 16. században is örökös küzdés, pereskedés kí­sérte a dézsmjövödclem megszedését. Csak néhány pél­dát akarunk felsorolni e küzdés jellemzésére. A mohácsi vész után a fejetlenség lett úrrá az or­szágban. A jobbágyközségek az általános zavart felhasz­nálva, minden egyházi adót megtagadtak. 1528-ban Prá­gából parancsolta meg 1. Ferdinánd a győri, soproni, szombathelyi, keszői, tatai és komáromi kapitányoknak, valamint Pápa, Kőszeg, Monostor, Lánzsér, Kabold, Kis­marton, Szarvkő, Scharfeneek urainak, hogy szorítsák jobbágyaikat a győri káptalannak járó dézsmanegyed ki­adására. 44 ) Az urak be is szedték jobbágyaiktól a tize­det, de Kaját céljukra fordították. 1531-ben ugyancsak Prágából hagyta meg Ferdinánd bethlenfalvi Thurzó Elek országbírónak, Batthyányi Ferenc horvát-dalmát bánnak, Csulai More Lászlónak, Perényi Imre nádor özvegyének, enyingi Török Bálintnak, Kanizsay Ferenc­nek, Széchy Istvánnak, Chorom Andrásnak, Viczay Mik­lósnak, ugodi Horváth Jánosnak, hogy a győri káp alán­nak járó tizedet, dézsmanegyedet, optionális jövödelmet, miket már két éven át maguk számára foglaltak le, ad­ják ki. 4 5) A királyi parancs tulajdonképpen jóakaratú figyel­meztetés volt, mert a király nem tudott, de nem is akart érvényt szerezni rendelkezésének, nehogy párthíveit el­idegenítse magától. Legvilágosabb példa erre ,a Bakits család garázdálkodása. Alig nyerte el Bakits Pál a ki­rálytól jutalmul a győri püspökség javainak haszon­élvezetét, azonnal lefoglalta a káptalan javait, jövedel­meit is. Hiábavaló volt a királynak ismételt tilalma. 1531-ben elfoglalta az árokközi, szombathelyi és locs­mándi negyedek dézsmanegyedet is. 1537-ben Bécsből igazán szigorúhangú parancsot küldött a király a Bakits testvéreknek, melyben kijelentette, hogy csak a püspök­ség jövödelmet ajándékozta nekik, a dézsmanegyedet érintetlenül meghagyta a káptalan jogában. 46 ) E parancs­nak sem lett foganatja; azért 1538-ban Nádasdy Tamás tárnokmester, horvát-dalmát bánnak hagyta mez, hogy kényszerítse a Bakitsokat a káptalan jövedelmének ki­44 ) U. o. II. Cth. 39. sz. 45 ) U. o. 44. sz. 46 ) U. o. 49. sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom