Bedy Vince: A győri székeskáptalan története /Győr egyházmegye múltjából 3. (Győr, 1938)

VI. A káptalan javadalma, jövödelmet

A sok csapás következtében kedvezőtlenek voltak a gazdasági viszonyok: a 17. század első felében évi földbér fejében csak 7 forintot tudtak fizetni, 1635—40. években pedig semmit se.

9

) A viszonyok jobbrafordultával, 1666-ban új Urbáriumot adott a káptalan e falujának, melyben adóját 32 forintban állapította meg. Ezt az összeget fizették változatlanul az egész századon át.

10

) A 18. és 19. században, a békésebb időben a gazdasági viszonyok is jobbak, a káptalan jövödelme is nagyobb. A jobbágyság felszabadulása után jelentékeny birtoktest maradt a káptalan kezén, melyet a legújabb világháború után, mikor e falu Burgenlandba került át, a káptalan a falu lakóinak eladta e birtoktestet, a Fertőben fekvő vizes területet tartotta csak fenn magának. Zsidók Védenyben. A 17. század második felében több zsidó lakossal találkozunk Védenyben, akik külön adóztak a földesúrnak: páronkin t 10 forintot, és Űrnapi vásárkor 40 forintot fizettek.

11

) Valószínű, hogy kereskedők voltak e zsidók, azért adóztak vásár címén is. A későbbi időben nem találkozunk velük. Védeny pecsétje. A falu értékességét igazolja az a körülmény, hogy a káptalan kérésére külön címeres pecsétet engedélyezett számára 1588-ban Rudolf király.

12

) A közönséges faluk sorából kiemelkedve oppidum, vagyis mezőváros lett. A következő időben még megtartotta e kiváltságos jellegét, de azután, talán éppen a ránehezedő csapások miatt, elvesztette. A védenyi dézsma. Országos törvények szerint a a földesurat a termés kilencede, az egyházat tizede illette meg. A védenyi tizedről másutt külön is megemlékezünk még, mert mértékéről, nagyságáról néhány érdekes ada9

) U. o. 249. 273. 366. 612. 678. 11. — 228. 1. 10

) U. o. 709. 1. — V. Szám. k. 6—33. 63. 101. 150. 293. 316. 11. U) U. o. 84. 103. 123. 130. 11. 12

) Sculum nimirum rubri coloris ereclum. quem fluvius albus pertransvcrsirn currens et Lacum Fertő expressis Uteris designaris in medio dividit, in cujus fundo trijugis viridis monticulus enatus, ex quo duae viles virides duobus Racemis seu Botris nigris mixtae in formám crucis transpositae exurgere et in superiore senti parte supra ipsum fluvium inter duas aureas rutilantes siellas literas W, nomen videlicet oppidi Védeny de ignans albo seu argenteo colore expresse conspiciuntur. — Hevenessi XXXII. 246.