Bedy Vince: A győri székeskáptalan története /Győr egyházmegye múltjából 3. (Győr, 1938)

I. A káptalan alapítása, belső szervezete

9 többször a király foglalta le a végvárak ellátására. Török Bálint, Bakits Pál és más hatalmas urak is rátették kezüket egy-egy birtokra. Ily körülmények között a püspökök nem töltötték be a megüresedett stallumokat. 1541ben még 24 volt a helybenlakó és rendesen osztozkodó kanonokok száma; 1550-ben már csak 20, 1551-ben a sublektoron és két defunctorum mesteren kivül már csak 16—17 kanonokot sorol fel okmányunk. Ha 4—5 állandóan távollévőt is számításba veszünk, akiket a számadókönyv nem sorol fel, akkor is 5—10-zel kevesebb a kanonokok száma, mint a század első felében. 1569-ben meghagyta a király Salm Egon győri főkapitánynak, hogy a kanonokoknak meglevő 8 házát, mely létszámuknak megfelel, ne bántsa, a katonai beszállásolás alól mentse fel, a többit azonban foglalja le a katonák számára. Ha ez az adat fedi a valóságot, akkor alig 10 kanonok tartózkodott ez időben Győrött. Mielőtt Győr török kézre jutott volna, a káptalan Bécsbe, majd Sopronba menekült, hol hosszabb ideig tartózkodott, csak a 17. század első évtizedében tért vissza székhelyére. Ez időtől kezdve 13 kanonokja volt a káptalannak. Kimaradtak a kanonokok sorából a sublektor, a két defunctorum mester, az orgonista, a succentor, a subcustos, a templomgondnok, a kar igazgatója, a székesegyházi szónok. A káptalani iskola lényegében megváltozott a jezsuiták gimnáziumának és akadémiájának megnyitásával, ezért nagyobb képesítésű tanítóra nem volt szüksége az iskolának. A sublektor mégis 1630-ig rendes tanítóként működött és kanonoki fél jövödelmet élvezett. Draskovich György püspök beleegyezésével a káptalan néhány év múlva törölte a sublektort a féljavadalmasok sorából, és elemi iskolájához 100 magyar forint fizetéssel rendes iskolamestert (ludirector) alkalmazott, kinek a tanításon kívül még azt is kötelességévé tette, hogy a székesegyházi plébánia reggeli 6 órai miséjén énekeljen, a karban segítségére legyen a korális énekeseknek, a gyermekeket körmenetekre elvezesse. — Később Draskovich püspök kiközösítéssel fenyegette meg a káptalant, ha a tanítónak kanonoki fél jövödelmet vissza nem állítja. Csak az 1649. évi pozsonyi ítélet, melyet a nádor és primás elnöklete alatt összeülő püspökök és főurak hoztak Draskovich ellen, mentette fel a káptalant a sublektornak, helyesebben szólva, ekkor már iskolamesternek rendelt kanonoki fél jövedelem kiszolgáltatása alól. A succentor a 17. század elején még presbyter, azután már világi ember. A kántorkanonoknál nyert élei-