Bedy Vince: A győri székeskáptalan története /Győr egyházmegye múltjából 3. (Győr, 1938)
VI. A káptalan javadalma, jövödelmet
II.— III. Bácsa. Sárás. A káptalan birtokai közül Győr után e két faluval foglalkozunk, mert ezek a 14—15. században Győrrel szorosabb összeköttetésben voltak azáltal, hogy a győrvárosi bíró e két faluban is rendelkezett és ítélkezett bizonyos hozzáutalt ügyekben. Ezt a bírót akkor a káptalan prépostjával egyetértve választotta meg. 1 ) Mikor V. István 1271-ben a külvárosból a várba telepítette be a vendégeket (hospites), egyúttal a fehérvári polgárokéhoz hasonló kiváltságokkal is felruházta őket: kivette a várispán joghatósága alól őket; maguk választottak bírót, kit a király erősített meg. Ugyanezekkel a jogokkal rendelkeztek a káptalan népei is. A terragium, vagyis a föl1 desúri adó megfizetésére mindenkit kötelezett. 2 ) A 14. században már a bíróválasztás jogát a káptalan mint földesúr kezében láttuk; a 16. században pedig ismét a város polgársága választotta a bírót, a káptalant csak a megerősítés joga illette meg. — Ekkor már 13ácsán és Sarason semmi joghatósága sincs a győri bírónak. A bácsaiak ekkor már a káptalan prediális nemesei, kiknek főispánja a káptalani prépost; alispánt, bírót és tanácsbeli elöljárókat maguk választanak. A prépost nemcsak közigazgatásilag, hanem gazdaságilag is felügyelője a két községnek; ő szedi be az adót is, melyből az ötödöt levonva, a többit a divisoroknak szolgáltatja át. 3 ) ley érthetjük meg azt a nem mindennapi dolgot, hogy Várday Balázs nagyprépost 14 éven át teljesen saját javadalmául tartotta vissza mindkét falut, és a káptalannak 1542-ben erőszakkal kellett visszafoglalnia. 4 ) 1) Győri kápt. m. lvt. I. Szám. k. 34l/ 2 1. 1314. évből: Item de eadem antiqua matricula (1314.) folio 14. de Judice Civitatis eligendó. Juiicem civitatis Jaur. Capitulum cum preposilo communiter eligent, qui def et judicare in Civitale et duabus villis Bâcha et Saransyri vocatarum in certis causis. 2 ) Fejér C. D. Vi- 1 *6. I. 3 ) Győri kápt. m. lvt. I. Szám. k. 370. 1. 1515. év. 4 ) U. o. II. Szám. k. 271—2. 1.