Bedy Vince: A győregyházmegyei papnevelés története /Győr egyházmegye múltjából 2. (Győr, 1937)

Második rész. A győri szeminárium története

1877—82. Hahnekamp György. L. a szemináriumi igazgatók között. 1882—89. Varga János. L. a szemináriumi igazgatók között. 1889—1902. Molnár Ignác. L. a szemináriumi igazgatók között. 1902—1909. Barilich Lőrinc. Született 1865-ben Darázsfalván, teológiai tanulmányait Győrött elvégezvén, 1890-ben felvette a papi rendet, több évig káplán, 1901ben sziergényi plébános, 1902-ben lelkiigazgató, 1907-ben pápai kamarás, 1909-ben székesegyházi sekrestyeigazgató, 1910-ben győrújvárosi plébános, 1936-ban kormányfőtanácsos, székesegyházi helyettes főesperes, majd t. kanonok. (Album sacerd. Dioec.) 1909—21. Wagner Mihály. Született 1877-ben Selegden, teológiai tanulmányait Budapesten végezte, a papi rendet 1902-ben vette fel, több évig káplán, 1907-ben karkáplán, 1909-ben lelkiigazgató, 1921-ben csornai plébános, majd ker. esperes, 1935-ben helyettes főesperes, 1937-ben kanonok. 1921—26. Bürchner László. 1889-ben született Tatán, teológiai tanulmányait Budapesten és a bécsi Augustineumban végezte el, tatai káplánból 1917-ben kisszemináriumi, 1921-ben nagyszemináriumi lelkiigazgató, 1926ban soproni káptalani prépost. 1926—35. Viola Mihály. L. az aligazgatók között. 1935— Kainer Gyula. 1905-ben született Téten, teológiai tanulmányait Győrött elvégezvén, 1928 ban vette fel a papi rendet, győrnádorvárosi káplán, kórházi lelkész, 1930-ban kisszemináriumi lelkiigazgató, 1935-ben nagyszemináriumi lelkiigazgató, tanítónőképző-intézeti hitoktató. A lelkiigazgató működését nem lehet megszabott határok közé szorítani. A misézésen, elmélkedésen, gyóntatáson kivül a magánérintkezést is fel kell használnia arra, hogy a növendékek lelkéhez hozzáférkőzzék, és így bele tudja ültetni az egyházias szellemet, a kötelességek törhetetlen teljesítését, a lelkek üdvéért önmagának feláldozását, azt az elhatározást, hogy egyetlen életfeladatának ismeri a szentek útján való járást, és másoknak erre az útra való vezetését. Az ő buzgósága lobbantja lángra a növendékek szivét, az ő bölcsesége mérsékli a lelkipásztori életbe kilépők túlságos lobbanékonyságát, hogy szeretettel és kímélettel bánjanak a hibázókkal; hogy a korholásban mindií? szűkszavúak, az elismerésben pedig készségesek legyenek.