Bedy Vince: A győregyházmegyei papnevelés története /Győr egyházmegye múltjából 2. (Győr, 1937)
Második rész. A győri szeminárium története
hagyja. Pauer Ignác bátyja akarata szerint 1830-ban 5800 váltó forintot hagyott a szemináriumnak. 15 ) Az alapítványt 1902-ig a káptalan kezelte. Ekkor a szeminárium vette át, de később az Alapítványi hivatal gyümölcsöztette. A tőke 1912. végén állt: 1600 korona névértékű államadóssági kötvényből, és 3269.80 korona készpénzből; összesen 4869.80 koronából. A szeminárium háború előtti tőke vagyonát részletesen letárgyaltuk. Ez volt az intézet megélhetésének igazi alapja. Ingatlan vagyona, melyről a következőkben szólunk, részben ideiglenes jellegű volt, részben szintén tőkévé alakult át, részben mint házbirtok jövödelmet nem igen hozott. Ma e vagyonnak csak történeti jelentősége van, mert a világháború után bekövetkező pénzromlás teljesen megsemmisítette. Az állami kibocsátású különböző papírok, hadikölcsönkötvények teljesen értéktelenekké váltak. A készpénz először lebélyegzés, azután 500/o-os dézsma alá került, a kommün után pedig semmivé lett. Hosszas és aprólékos történeti rajzunkból mégis tanulságot szűrhetünk le; dé ez a tanulság nem kedvező az egyházi intézményekre. Történetünk kezdetétől á 19. század utolsó negyedéig nemcsak az egyháziak, hanem a világiak is nagy érdeklődést tanúsítottak a papnevelés ügye iránt; érdeklődésük vagyoni segítségben is megnyilvánult. Egyik alapítvány a másik után létesült; egyik tőke a rnásik után gazdagította a szemináriumot. Azóta semmi érdeklődés sincs. Mintha a katolikusok lelke elhidegült volna az egyházi intézmények ápolásától, erősítésétől. Nem a gazdasági viszonyok megváltozásában, hanem a korszellemben keressük e ténynek okát. A 18. század elejéről kiinduló és a 19. században megerősödő egyházellenes, liberális gondolkodás eltávolította az embereket az egyházi intézmények iránt való jóakaratú érdeklődéstől. Ez az a leszürődő tanulság, mely dolgozatunk most lezárt fejezetéből árad ki mai időnkre. 15 ) Püspöki lvt. Végrendeletek: Fasc. 52. 669. sz, — Fasc. 89. 1045. sz. Eredeti végrendelet, és annak végrehajtására vonatkozó okmányok.
