Bedy Vince: A győregyházmegyei papnevelés története /Győr egyházmegye múltjából 2. (Győr, 1937)

Második rész. A győri szeminárium története

északi szélnek két oldalról ki van téve; azért a téli fűtés sok gondot okoz az elöljáróságnak. Megélhetés tekintetében nagy előnye az, hogy a nagyobb és kisebb szeminárium egy épületben nyert elhelyezést. Mielőtt a papnevelőház életének megrajzolását befejeznők, a világháborúban és a kommün idején átélt napjairól is meg kell emlékeznünk. A háború alatt a ház egyik részét katonai kórház céljára foglalta le a hatóság. A folytonosan ki- és bejáró katonaság és az ápolónők rendhez nem szokott fegyelmezetlensége nem segítette elő a megfogyatkozott számú növendékek lelki elmélyedését. Még nehezebb napokat hozott a házra a kommün: a katonai vörös parancsnokság és a katonai vezetők fészkelték be magukat a házba. Az elöljárók és növendékek csak megtűrt idegenek voltak. Csendes türelem, az utolsó határig való összehúzódás mellett élte az intézet szomorú napjait. E keserű hónapok letűnése után a tisztogatás, a sokoldalú javítás emésztette fel az intézet kevés jövödelmét. Az 1937. év nyarán nagyobb javítást rendelt el Breyer István dr. megyéspüspök a szeminárium épületén: az összes ajtókat, ablakokat kívül-belül átfestették ; a házi kertben kis üdülőpavilont építettek; a tekepályákat átjavították; a bejáratnál 10 darab mükővirágvázát helyeztek el a korlát oszlopaira. A költségekhez a megyéspüspök 12 ezer pengőt adott; a szeminárium saját pénztárából 2600 pengőt költött el. Az épület ma eredeti szépségét mutatja és hosszú időn át nem szorul javításra.