Bedy Vince: A győregyházmegyei papnevelés története /Győr egyházmegye múltjából 2. (Győr, 1937)

Első rész. A papnevelés története a püspökség megalapításától napjainkig

A szentírástudomány tanárai. 1790—1805. Tumpacher József. Teológiai tanulmányait a pozsonyi generális szemináriumban végezte. 1805ben a budapesti egyetemre hívták meg tanárnak. 1811ben győri kanonok, f 1822-ben. 1805—15. Hohenegger Lőrinc. (L. a szemináriumi igazgatók között.) 1815—34. Fiiinger Lipót. Tanulmányait a budapesti egyetemen végezte. Győrújvárosi plébános és egyúttal főiskolai tanár is. 1834-ben a budapesti egyetemen nyert katedrát. 1834—68. Tartsay Ferenc. (L. a szemináriumi igazgatók között.) Simor János püspök 1857-ben az ó- és újszövetségi biblikum tanítását kettéválasztotta; Tartsay Ferenc az újszövetségi anyagot tartotta meg; az ószövetségit pedig 1857—65. Nogáll Károly tanította. (L. a főiskolai igazgatók között.) 1865—68. Surányi János tanította. (L. a szemináriumi igazgatók között.) 1868-ban ismét egy tanárra bízta Zalka János püspök a kettős biblikum tanítását. 1868—71. Nagy György. Született 1837-ben. Teológiai tanulmányait Bécsben végezte; 1860-ban vette fel a papi rendet. Káplánként működött Téten, Győrújvárosban; 1863-ban káptalandombi lelkész; 1868—71-ig tanár; 1871-ben abdai, 1873-ban kónyi plébános; 1892-ben kerületi esperes, f 1895. 1871 —1902. Balits Antal. Született a sopronmegyei Pinnyén 1840-ben. Teológiai tanulmányait Bécsben végezte, az Augustineumban fejezte be. A papi rendet 1864ben vette fel. Néhány évig a lelkipásztorkodás terén működött. 1870-ben szemináriumi tanulmányi felügyelő, 1871ben tanár, 1894-ben kanonok, 1902-ben c. apát, 1913-ban pápai prelátus, f 1922. okt. 19. Az irodalom terén is működött. Művei: Szentbeszédek. — Jézus Krisztus isteni Megváltónk élete. — A bibliai tudomány terén számos cikk, értekezés. 1902—1923. Paar István. Született 1864-ben Mosonszentjánoson ; teológiai tanulmányait Bécsben végezte. A budapesti egyetemnek bekebelezett doktora. A papi rendet 1889-ben vette fel; egy ideig a lelkipásztorkodás terén működött; 1893-ban szemináriumi tanulmányi felügyelő; 1900-ban a bölcselet rendkívüli tanára; 1902-ben