Bedy Vince: A győregyházmegyei papnevelés története /Győr egyházmegye múltjából 2. (Győr, 1937)

Első rész. A papnevelés története a püspökség megalapításától napjainkig

bája, hogy az uralkodó szabad szellem' alapján túlságos bölcseleti alapon fejti ki a morális elveit, — így igen közel jár ama tévedéshez, hogy a dogmatika tételei helyett a bölcseleti elvekből vonja le erkölcsi szabályait. Ez az oka annak, hogy a régi és az új rendszer még sokáig küzdenek egymással, míg a tankönyvírók megtalálják a helyes középutat. Ebből érthetjük meg, amiről már fentebb is megemlékeztünk, hogy az idejüket multa régi tankönyveket elvetette a főiskola, a szabad szellemben írt új tankönyvek pedig általános kelendőségre nem találtak: így a növendékek kézi jegyzetekre szorultak. Az 1860-as években jelennek meg a tankönyvek, melyek az orthodox teológusok mértékét megütik, és rendszer tekintetében is kiállják az igazságos sza'kbirálatot. Az egyháztörténet szintén a kialakulás, fejlődés korát éli. Az anyag, amit eddig tanultak a főiskolában, a rendszertelen felosztás jellegét viselte magán. Az eseményeket nem válogatták meg, a szereplő személyek életét, és a történetre való befolyását nem domborították ki, oknyomozásnak híre-hamva sem volt a tanításban. Az újabb rendszer a pragmatikus történettanítást követeli, azért e korszak második felétől kezdve ez az irány valósul meg a tanításban. Mikor a patrológia mint külön tantárgy megszűnt, egyik része szintén az egyháztörténet keretei közé illeszkedett be. Az apostoli atyák, a szentatyák, egyházi írók élete, művei és műveiknek taglalása számottevő részét alkotják a mai egyháztörténet anyagának. A pasztorálisnak, mint önálló tantárgynak, keretei évről-évre bővülnek: a morálisból a szentségek kiszolgáltatására vonatkozó részt, a bűnbánat szentségét pedig teljesen hatáskörébe vonja; az egyházjogból a cenzúrák ismertetését veszi át. Anyagához tartozik a szónoklattan, neveléstan és módszertan is. Időnkint a neveléstan, hitelemzéstan, majd a szónoklattan is külön tantárgy, melyből a növendékek külön osztályzatot is kapnak, majd meg ismét régi keretei közé a pasztorálisba kerül vissza. Zalka János püspök az 1870-es években kivette a lelkipásztorkodástanból a neveléstant és módszertant, azóta külön tanár vezetésére bízott különálló tantárgy. 1906ban a hitelemzéstant, 1912-ben a hitszónoklattant vette ki a főiskola ia pasztorális keretéből, ezek ma is külön tantárgyak. A lelkipásztorkodástan kerete szűkebb lett, de a szociológia rendes tanítása által anyaga ismét bővült. Az egyházjog teljes egészében belekerült a főiskola